Retró kedvenc: a darálós keksz, ami kétszer olyan gyorsan fogy, mint ahogy elkészül
Gyerekkoromban a darálós keksz volt az a sütemény, amit mindig tele dobozban találtam a nagymamámnál, és biztos voltam benne, hogy nekünk is jár belőle. A recept azért nagy kedvenc nálam, mert kiadós, gyors, jól variálható. Ha egyszer készítek, biztosan duplázok, mert a frissen sült darálós keksz olyan gyorsan fogy, hogy szinte nekem nem is marad.
Hozzávalók
- 40 dkg liszt
- 10 dkg zsír
- 15 dkg cukor
- 2 tojás
- 2 csomag vaníliás cukor vagy kakaópor
- ½ csomag sütőpor
- csipet só
Elkészítés
A tészta elkészítéséhez a lisztet elmorzsolom a zsírral, majd hozzáadom a cukrot, a tojásokat, a sütőport, a sót és a vaníliás cukrot vagy a kakaóport. Az összegyúrás után egy kemény, feszes tésztát kapok, ami teljesen rendben van – erre a textúrára szükség van ahhoz, hogy a darálós keksz igazán „borzas” legyen. Én általában dupla mennyiséggel dolgozom: egyik adag vaníliás, a másik kakaós, de akár dióval vagy kókusszal is feldobható.
Kisebb tésztarudakat formázok, és a darálóba adagolom őket, először a vaníliásat, majd a kakaósat. A végén egy szelet puha kenyeret is átengedek a darálón, hogy a benne ragadt tészta is kijöjjön. A kész, borzas darabokat sütőpapíros tepsire sorakoztatom, és 180 fokon addig sütöm, amíg a vaníliás kekszek szép, enyhén színesedni kezdenek. A kakaós adagok mellé mindig teszek egy-egy világos kekszet, hogy jól lássam a sütés állapotát.
Dupla adagból általában három és fél nagy tepsinyi süti készül – bőséges, vendégváró mennyiség, ami akár napokig is eláll, feltéve ha nem fogy el hamarabb.
Ez is érdekelhet: