Őseink már megfejtették: így derül ki februárban, hogy milyen tavaszunk lesz
Február eleje sokak számára még csak a tél utolsó fárasztó heteit jelenti. A gazdák és a régi megfigyelések szerint viszont ez az időszak már jóval többről szól. Ilyenkor nemcsak azt nézték, mikor olvad el a hó, hanem azt is, milyen jeleket hagy maga után a hideg.
A falusi udvarokon, határban dolgozva generációkon át figyelték a februári napokat. Nem voltak műszerek, előrejelző modellek, csak a tapasztalat. Ezekből a tapasztalatokból született meg az a tudás, amely szerint február hangulata sokat elmond a tavaszról is.
Ma már tudjuk, hogy nem minden régi megfigyelés állja ki a tudomány próbáját. Mégis akadnak köztük olyan összefüggések, amelyek meglepően gyakran visszaköszönnek a modern adatokban is.
Miért lett február kulcsfontosságú a gazdák szemében?
Február a tél és a tavasz határán áll. A nappalok érezhetően hosszabbodnak, de az éjszakák még kemény fagyokat hozhatnak. A gazdák számára ez volt az a hónap, amikor már készülni kellett a következő időszakra, miközben a természet még nem engedett igazán.
A régi paraszti megfigyelések szerint ilyenkor különösen fontos volt figyelni a hideg jellegét. Nem mindegy, hogy a február csikorgóan száraz, ködös és nyirkos, vagy csapadékos és enyhébb. Úgy tartották, hogy ezek a különbségek előrevetítik, mennyire lesz nehézkes a tavasz kezdete.
Sokan ma is emlékeznek arra, hogy a nagyszülők ilyenkor beszéltek a „jó hidegről” és a „rossz hidegről”. Az egyik tiszta, száraz és kemény, a másik nyomasztó, párás és elhúzódó volt.
