Az átigazolási időszakban minden klub keresi azt a játékost, aki nemcsak gólt hoz, hanem stabilitást is. A Ferencvárosmost egy olyan csatár felé fordult, akinek a neve nem a hangzatos ígéretek, hanem a pályán mutatott teljesítmény miatt került előtérbe. Franko Kovačević nem ismeretlen a nemzetközi mezőnyben, de eddig inkább csendben, feltűnés nélkül építette a karrierjét.
A Fradinál az elmúlt években megszokott, hogy a támadósorban folyamatos a mozgás. Amikor egy gólerős csatár távozik, azonnal felmerül a kérdés, ki tudja pótolni nemcsak a gólokat, hanem azt a jelenlétet is, amit a pályán jelentett. Kovačević esetében a döntés mögött nem egyetlen mutató áll, hanem egy összkép, amely hosszabb idő alatt rajzolódott ki.
A gólok mögötti munka
Franko Kovačević esetében a számok önmagukban is beszédesek, de a Fradinál ennél mélyebbre szoktak ásni. A Celje támadója nem csak akkor kerül játékba, amikor a labda már az ellenfél tizenhatosán belül van. Gyakran visszalép, ütközik, területet nyit a társaknak, ami a modern futballban legalább annyira fontos, mint maga a befejezés. Ez az a fajta munka, amit a lelátóról sokszor észre sem venni, de egy edzői stáb számára kulcsfontosságú.
A mindennapokban ez úgy jelenik meg, hogy egy csapat kevésbé szorul rá az egyéni villanásokra. Ha egy csatár képes lekötni két védőt, máris több hely marad a szélsőknek vagy a második hullámban érkező középpályásoknak. A Fradinál az elmúlt idényekben többször látszott, mennyit számít egy ilyen típusú támadó jelenléte, még akkor is, ha éppen nem ő szerzi a gólt.
