A tünetek eleinte könnyen félrevezethetnek
Az első jelek többnyire a leveleken jelennek meg. Szürkészöld, vizenyősnek ható foltok tűnnek fel, amelyek később barnásabb árnyalatot kapnak, majd egyre nagyobb felületet érintenek. A növény ilyenkor gyorsan veszít az erejéből, a levelek lankadnak, elszáradnak, az egész tő fáradtnak, megtörtnek látszik.
A száron és a levélnyeleken is feltűnhetnek sötétebb, nedvesnek tűnő elváltozások. A terméseken vörösesbarna, elmosódó szélű foltok alakulhatnak ki, és az érett paradicsom belseje is károsodhat. Párás időben a fertőzött részeken fehéres penészbevonat is megjelenhet, ami erős figyelmeztetés arra, hogy a növényt valószínűleg már elérte a betegség.
Sokan ilyenkor még arra gyanakodnak, hogy tápanyaghiányról vagy napégésről van szó. Ez érthető, mert a kertben ritkán minden fekete vagy fehér. A gond inkább az, hogy ennél a fertőzésnél az idő különösen sokat számít.
A megelőzés sokszor többet ér, mint a kapkodás
A házikerti tapasztalatok alapján ennél a betegségnél valóban sok múlik azon, mennyire sikerül megelőzni a bajt. Az őszi takarítás például nem látványos munka, mégis fontos lehet. A fertőzött növényi maradványok eltávolításával csökken annak az esélye, hogy a kórokozó a következő szezonban is könnyen visszatérjen.
Ugyanilyen lényeges a vetésforgó, még ha ezt kisebb kertekben nem is mindig egyszerű megoldani. A paradicsom és a burgonya közelsége növelheti a kockázatot, ezért ahol lehet, érdemes távolabb ültetni őket egymástól. A fajta megválasztása, a gyomok visszaszorítása és a kiegyensúlyozott tápanyagellátás szintén hozzájárulhat ahhoz, hogy a növény ellenállóbb maradjon.
Az öntözés módja sem mellékes. Sokan reggel locsolnak, és ennek jó oka van, hiszen így a lombozat napközben gyorsabban felszáradhat. Hűvös, csapadékos időben a fertőzés megjelenése gyakoribb, a terjedésének pedig a mérsékelten meleg időszakok különösen kedvezhetnek.
