A tészta lelke: méz és türelem
A tészta összeállítása nem bonyolult, de meghálálja a figyelmet. A tojásokat a zsírral és a mézzel egy tálban összedolgozzuk, majd hozzáadjuk a lisztet, a szódabikarbónát és annyi cukrot, amennyit a család ízlése megkíván. A végén egy kevés tej kerül bele, éppen csak annyi, hogy a tészta könnyen kezelhető, nyújtható legyen.
A masszát pihentetés után több lapra osztjuk, és egyenként, vékonyra nyújtva kisütjük. Ezek a lapok elsőre keménynek tűnhetnek, de a krémmel töltve néhány óra alatt pontosan azt az állagot veszik fel, amit ettől a sütitől várunk.
A krém, amitől igazán kinder lesz
A krémnél már a főzés elején érezni lehet, hogy jó úton járunk. A pudingport, a lisztet és a mézet hideg tejben csomómentesre keverjük, majd lassú tűzön sűrűre főzzük. Amikor még forró, belekeverjük a tejfölt, így lesz igazán selymes és telt ízű.
A margarint külön habosítjuk, majd amikor a pudingos alap teljesen kihűlt, fokozatosan összedolgozzuk vele. Ez a lépés adja meg azt a krémet, ami egyszerre lágy, mégis tartja a lapokat.
Összeállítás és csokimáz
A lapokat egyenletesen megkenjük a krémmel, majd egymásra rétegezzük. A tetejére csokimáz kerül, nem túl vastagon, csak annyira, hogy lezárja és keretbe foglalja az egészet. Ez az a pont, ahol már nehéz türelmesnek maradni, de a süti akkor az igazi, ha legalább egy éjszakát pihen.
Amikor már mindenki tudja, mikor kell szeletelni
Másnapra a lapok megpuhulnak, a krém összeérik, és a mézes kinder szelet pontosan azt adja, amit ígér. Nem hivalkodik, nem akar több lenni annál, ami, mégis nehéz megállni egy szeletnél.
Ajánló: Sógornőm a fagyasztott citromra esküszik: meglepő, mire használja nap mint nap
