Egy egyszerű fortély, amitől a zserbó nem szárad ki soha
Van néhány sütemény, amihez mindig nyúlhat az ember, ha szeretné, hogy jó legyen a vége. A zserbó pont ilyen. Nem kapkodós, nem divatsüti, viszont minden rétege a helyén van.
Hozzávalók
A tésztához:
- 50 dkg liszt
- 25 dkg margarin
- 1 db tojássárgája
- 5 evőkanál porcukor
- 1 dl tejföl
- 1 kiskanál szódabikarbóna
- 1 csipet só
- 2 dkg élesztő
- 1–1,5 dl langyos tej
- vaníliás cukor ízlés szerint
- reszelt citromhéj ízlés szerint
A töltelékhez:
- baracklekvár
- 30 dkg darált dió
- 30 dkg porcukor
- reszelt citromhéj
- vaníliás cukor ízlés szerint
- kevés rum a meglocsoláshoz (elhagyható)
A tetejére:
- csokoládé a bevonáshoz
Elkészítés
A lisztet a margarinnal elmorzsoljuk. A maradék hozzávalót – a tojássárgáját, porcukrot, tejfölt, szódabikarbónát, sót, vaníliás cukrot és citromhéjat – hozzáadjuk. Az élesztőt kevés langyos tejben, egy csipet cukorral felfuttatjuk, majd a tésztához dolgozzuk. Közepesen kemény tésztát gyúrunk, ha szükséges, kevés lisztet még adhatunk hozzá. Szép simára dagasztjuk, letakarva 30 percig pihentetjük.
A tésztát 4 egyenlő részre osztjuk. A tepsit sütőpapírral béleljük, a sütőt 180 °C-ra előmelegítjük. Az első lapot vékonyra nyújtjuk, a tepsibe tesszük, majd 4–5 evőkanál baracklekvárral megkenjük, és megszórjuk a diós-cukros keverék egyharmadával. Ha szeretnénk, kevés rummal meglocsoljuk. Ezt megismételjük a következő lapokkal, a tetejére kerül az utolsó tésztalap.
Villával megszurkáljuk, majd 30–35 perc alatt aranybarnára sütjük. Teljes kihűlés után olvasztott csokoládéval bevonjuk, majd szeleteljük.
A titok a pihentetésben és a vékony lekvárrétegben van.
Ha a tésztát sütés előtt hagyod rendesen pihenni, sütés után pedig nem vágod fel azonnal, a rétegek szépen összeérnek. A baracklekvár nemcsak ízt ad, hanem nedvességet is, így a zserbó másnapra lesz igazán puha, és soha nem szárad ki.
Ez is érdekelhet:
A kocsonya maradékából lett a legjobb disznósajt: kár lett volna kidobni