A résztvevők egyik csoportja módosította az étkezési időpontokat:
- az utolsó étkezést legalább három órával lefekvés előtt fejezték be,
- az éjszakai böjt ideje pedig 13–16 óra volt.
A kontrollcsoport ezzel szemben csak 11–13 órás étkezési szünetet tartott. Fontos, hogy a kutatás során a résztvevők nem csökkentették a kalóriabevitelt, kizárólag az étkezések időzítését változtatták meg. Emellett mindkét csoport három órával lefekvés előtt csökkentette a világítást, hogy támogassa a természetes nappal-éjszaka ritmust.
Kedvező hatás a szívre
Néhány hét elteltével jól látható különbségek jelentkeztek a két csoport között.
Azoknál, akik hosszabb éjszakai böjtöt tartottak:
- az alvás alatti vérnyomás átlagosan 3,5 százalékkal csökkent,
- a pulzusszám pedig 5 százalékkal mérséklődött.
Emellett nőtt a szívfrekvencia-variabilitás is. Ez azt jelzi, hogy a szív jobban tud alkalmazkodni a szervezet terheléséhez, ami a jól működő idegrendszer egyik fontos jele. Normális esetben alvás közben a vérnyomás és a pulzus csökken, ezt a jelenséget „dippingnek” nevezik. Ha ez az éjszakai csökkenés nem elég erős, nő a szív- és érrendszeri betegségek kockázata. A hosszabb éjszakai böjtöt tartó csoportnál ez a természetes folyamat erőteljesebb volt. A kutatók azt is megfigyelték, hogy a résztvevők éjszakai kortizolszintje, vagyis a stresszhormon mennyisége is alacsonyabb lett, ami jobb regenerációra utal.
A vércukorszint is javulhat
A pozitív hatások nemcsak a szívre, hanem a vércukorszintre is kiterjedtek.
A glükózterheléses vizsgálatok során a résztvevők szervezete gyorsabban reagált az inzulintermeléssel, és alacsonyabb vércukorszintet mértek. Ez különösen fontos lehet azok számára, akiknél fennáll a cukorbetegség kockázata.
A kutatók szerint tehát nemcsak az számít, mennyit eszünk – az is lényeges, hogy milyen közel eszünk az alváshoz.
