Ezt a két szabályt tartsd be, és olyan lesz a káposztád, mint a piacon
Kevés olyan alapanyag van a magyar konyhában, ami ennyire összeforrt volna a hétköznapokkal, mint a savanyú káposzta. Ott van a töltött káposztában, a korhelylevesben, de sokaknál csak köretként kerül az asztalra. Ha savanyú káposztáról esik szó, sokan gondolkodás nélkül rávágják: vecsési.
Vecsés neve évtizedek óta egyet jelent a jó minőségű, roppanós, karakteres savanyúsággal. A piacon gyakran hallani, hogy valaki kizárólag onnan származót vásárol. A hagyomány szerint a helyiek generációkon át adták tovább a savanyítás fortélyait. Ezek a praktikák ma is működnek, akár egy panellakás konyhájában is.
A jó káposzta kiválasztása fél siker
A savanyítás a piacon vagy a zöldségesnél kezdődik. A tapasztaltabbak tudják, hogy nem mindegy, milyen fejet viszünk haza. Az érett, kemény, késő őszi fajták a legalkalmasabbak, mert magasabb a természetes cukortartalmuk, ami az erjedéshez szükséges.
A külső, vastag leveleket érdemes félretenni, mert a végén még hasznát vesszük. A káposztát negyedeljük, majd gyaluljuk vagy késsel vékonyra metéljük. Sokak szerint itt dől el az állag kérdése is. A túl vastag csík nehezebben erjed át, a túl vékony pedig könnyebben puhul el. A tisztaságra külön figyelmet fordítanak azok, akik régóta készítenek otthon savanyúságot. Az üvegeket vagy hordókat alaposan el kell mosni, forró vízzel átöblíteni. Nem babona, inkább tapasztalat, hogy így egyenletesebb az erjedés.
