Figyelem és ítélkezés nélküli meghallgatás
A mélyen szeretett nagyszülők tudnak hallgatni. Nem javítanak ki minden mondatot, nem szakítanak félbe, nem akarnak azonnal megoldást adni. Meghallgatnak, majd – ha kérik – tapasztalatot osztanak.
Ez a hozzáállás nyitottabbá teszi az unokákat. Szívesebben osztják meg velük a bizonytalanságaikat vagy akár a kudarcaikat is. A kapcsolat így valódi biztonságos tér lesz.
Az egyediség tisztelete
Minden gyerek más, és a szeretett nagyszülők ezt ösztönösen érzik. A csendesebb unokának nyugodt teret adnak, a kíváncsinak válaszolnak a kérdéseire, az érzékenyebbet pedig megerősítik. A pszichológia ezt érzelmi ráhangolódásnak nevezi.
A gyerek nem érzi magát összehasonlítva, vagy leértékelve. A kapcsolat az elfogadáson alapul, nem az elvárásokon.
Közös rituálék
A legerősebb kötelékek sokszor egyszerű, ismétlődő pillanatokból születnek. Egy esti mese, egy közös süteménysütés, egy séta ugyanazon az útvonalon. Ezekből lesznek az úgynevezett érzelmi horgonyok – a biztonság emlékei.
A családkutató intézetek szerint az ilyen apró rituálék felnőttkorban is segítenek a nehéz helyzetek kezelésében.
A nyugalom mint örökség
Talán az egyik legfontosabb tulajdonság a nyugalom. A szeretett nagyszülők nem fokozzák a feszültséget egy nehéz helyzetben, hanem csillapítják. A pszichológia szerint az érzelmi szabályozást nem szavakkal, hanem példával tanuljuk. Egy nyugodt felnőtt nyugodt teret teremt.
A kutatások összességében azt mutatják: a minőségi nagyszülő–unoka kapcsolat összefügg az alacsonyabb szorongással, jobb érzelemszabályozással és kiegyensúlyozottabb lelkiállapottal, a gyerekkorban és kamaszévekben egyaránt.
Talán ezért van az, hogy bizonyos nagyszülők emléke nem halványul el. Nemcsak emlékek maradnak, hanem belső kapaszkodók, amelyek egész életünkön át elkísérnek.
