Mit tanít ez a különbség a kultúrák közötti találkozásról?
A natto körüli vita egyszerre beszél arról, hogyan látunk egy-egy ételt kívülről és hogyan élünk vele belülről. Egy japán idős nő számára a natto része a mindennapoknak, az emlékeinek és a közösségi étkezéseknek. Egy magyar számára ugyanez az étel lehet idegen, máskor provokatív. Ez a kettősség rávilágít arra, hogy az ételek nem csupán biológiai üzemanyagok, hanem kulturális szimbólumok is.
Lehet, hogy a natto soha nem lesz tömeges itthoni kedvenc. Ugyanakkor az, hogy ismerjük és megpróbáljuk megérteni, mit ad egy másik kultúra a reggeli asztalára, önmagában is értékes. Nem kell elfogadni mindent, de a kíváncsiság és az odafigyelés lehetővé teszi a párbeszédet: a konyha nem befagyott terület, hanem mozgó tér, ahol az ízek és szokások találkoznak és időnként kölcsönösen gazdagodnak.
Végül talán az a legérdekesebb, hogy egy ilyen egyszerű élelmiszer képes annyi történetet és személyes tapasztalatot magában foglalni. Van benne valami intim és hétköznapi egyszerre: egy idősebb nő reggeli szokása, egy piac fiókja, egy fiatal szakács kísérlete. Ezekből a kis jelenetekből áll össze a nagyobb kép, amelyről érdemes beszélni akkor is, ha nem állítunk ki radikális ítéleteket az ételről.








