1. Pitymallat
Próbáld ki egyszer: mondd az unokádnak vagy egy húszéves kollégának, hogy tedd fel a lavórt a hokedlira, aztán vedd le a slafrokot a sifonérból. Jó eséllyel értetlen tekintet lesz a válasz. A magyar nyelv tele van olyan szavakkal, amelyeket a nagyszüleink még naponta használtak, a mai fiatalok viszont már legfeljebb régi filmekből ismerik őket. Összegyűjtöttünk tizenkettőt, kezdve a legszebbekkel.
A pitymallat a hajnal régies, népies neve. Azt a pillanatot jelenti, amikor a nap még nem kelt fel, de az ég alja már világosodni kezd. A falusi életben ez volt az az időpont, amikor a gazda felkelt, és elindult etetni az állatokat.
„Pitymallatkor már kint voltunk a mezőn” – mesélték a nagyszüleink, és ez nem túlzás volt. A mezőgazdasági munka a nappal ritmusához igazodott, és a pitymallat a nap egyik legfontosabb pillanata volt.
Ma már inkább csak az irodalomban vagy a régies stílusú beszédben találkozunk vele, pedig milyen szép szó. Talán érdemes lenne újra elővenni, hiszen sokkal költőibb, mint a „korán reggel”.
