A nagymamám 50 éve így csinálja
Amikor nyáron egyszerre érik be sok paradicsom, szinte minden háztartásban előkerül a kérdés, mi legyen vele. Salátába, lecsóba, szendvics mellé mindig jól jön, de egy idő után már látszik, hogy ennyit frissen nem lehet elhasználni. Ilyenkor jut eszébe sokaknak a régi, jól ismert megoldás: eltenni üvegbe a nyár ízét.
A házi paradicsomlének egészen más hangulata van, mint a bolti változatnak. Sűrűbb, illatosabb, és sokkal közelebb áll ahhoz az ízhez, amit a frissen szedett paradicsomtól várunk. Nem véletlen, hogy sok családban ma is minden évben készül belőle néhány üveggel, még akkor is, ha elsőre kissé időigényesnek tűnik.
Amikor tényleg számít, milyen paradicsom kerül a fazékba
A jó paradicsomlé az alapanyagnál kezdődik. A nagyon érett, lédús, húsos paradicsom adja a legszebb színt és a legteltebb ízt, ezért sokan kifejezetten befőzésre alkalmas fajtákat keresnek. A Lucullus vagy a hosszúkás paradicsom azért népszerű, mert bőven van bennük hús, és főzés közben is jól viselkednek.
Persze a házi konyhában ritkán csak egyetlen fajta kerül a lábasba. Sokszor az kerül bele, ami éppen a kertben megérett, vagy amit a piacon nagyobb mennyiségben sikerül jó áron megvenni. Ez is része a házi befőzés hangulatának. Nem laboratóriumi pontosságról szól, hanem arról, hogy abból főzünk, ami a kezünk ügyében van, és abból hozzuk ki a legtöbbet.
Hozzávalók
• 10 kg érett, lédús paradicsom
• 1 vagy 2 teáskanál nátrium benzoát ízlés szerint, ha tartósításhoz használod
• kevés zellerzöld opcionálisan
• néhány levél bazsalikom opcionálisan
