Amikor egy szegedi belsőépítésszel ültünk le kávézni a Tisza-parton, először a világos térkialakításról és a természetes anyagok használatáról beszélt. A beszélgetés hamar más irányt vett: a szakember megosztotta azt a személyes listát, amit saját otthonában soha nem helyezne el. Nem esett szó misztikus előadásról, inkább arról, hogy bizonyos tárgyak látványa hogyan befolyásolja a tér hangulatát és az ott élők közérzetét.
A történetek, amiket mesélt, hétköznapi tapasztalatokból és családi szokásokból nőttek ki: örökölt relikviák, költözések után hagyott emlékek, vendégség után maradt apróságok.
Ezeket a tárgyakat nem csak esztétikai okokból tartja kerülendőnek, hanem azért is, mert szerinte hosszabb távon rendezetlenséget és feszültséget hoznak a lakásba. Nem állította, hogy ez törvényszerű, inkább megosztotta, miért kerüli őket szubjektív okokból.
Miért számít a tárgyak jelenléte?
A belsőépítész azt hangsúlyozta, hogy egy tárgy nem csupán díszítőelem, hanem hordozója is lehet emlékeknek és érzelmeknek. Egy repedt tükör például ösztönösen zavaró: a törés vizuálisan megtöri az egységet, és a helyiség „lehangoltabbnak” tűnik. Ugyanígy egy megállt óra is olyan benyomást kelthet, mintha az idő megállt volna a térben, ami pszichológiailag nyomasztó lehet otthon, ahol az embereknek pihenniük és feltöltődniük kell.
A szakember elmondta, hogy sokszor nem is a tárgy funkciójával van a gond, hanem az energiával, amit képileg sugároz. Egy poros porcelánfigura vagy egy száradt csokor a polcon nem feltétlenül illik egy modern, életvidám enteriőrbe, mert emlékeztetheti az ott lakókat elmaradt teendőkre vagy lezáratlan történetekre. Ezek a hangulatok apró, de tartós hatással lehetnek a mindennapokra.
A lista: nyolc tárgy, amelyet kerülne
1. Repedt tükör és törött óra. A tükörnek fontos szerepe van a fény visszaverésében és a térérzet növelésében, de egy repedés figyelemelvonó és rendre kényelmetlenséget okoz. A törött óra hasonló helyzetet teremt: vizuálisan zárvány marad a falon, és emlékeztet a hibára, amit nem javítottak ki. Sok építész inkább eltávolítja ezeket, vagy felújítja, mert a szemmel látható sérülések rombolják az összhangot.
2. Szárított virágok és poros porcelánfigurák. Ezek a tárgyak gyakran temetői hangulatot idéznek, különösen, ha hosszú ideje nem cserélték őket. A szegedi belsőépítész szerint a friss virágok élettel töltik meg a teret, míg a szárított csokrok állandó elmúlást sugallhatnak. A porcelánfigurákat sem érzi komfortosnak poros környezetben; jobb inkább nagyon gondosan, koncepcióval elhelyezni őket.
3. Az ajtó elé hagyott cipők és a szétterített ruhák, valamint felesleges konyhai kések kiállítva. A rendezetlenség első jelei a bejáratnál sokszor az egész lakás hangulatát meghatározzák. Egy belsőépítész számára a jól szervezett előszoba érték: a cipők és kabátok rendszerezése egyben mentális rendezettséget is sugall. A konyhai kések látványa folyamatosság nélkül viszont éles, nyugtalanító pontot képez a térben.
4. Üres képkeretek és rozsdás szerszámok a polcon. Azok a keretek, amelyekbe soha nem kerültek fotók vagy grafikák, hiányérzetet keltenek, mintha valami félbemaradt volna. A rozsdás szerszámok pedig nemcsak esztétikailag zavaróak, hanem higiéniai és biztonsági kérdéseket is felvethetnek. Egy otthonban a látszó rozsdaság könnyen a hanyagság képzetét erősíti.
Hiedelem, praktikusság és személyes ízlés
Fontos megjegyezni, hogy sok pontban hagyományok és babonák is közrejátszanak abban, miért nézünk furcsán bizonyos tárgyakra. A belsőépítész nem állította, hogy ezek a dolgok ténylegesen szerencsétlenséget hoznának, csak azt tapasztalta, hogy a lakók hangulata és viselkedése gyakran változik attól, hogyan rendezik be környezetüket. A népi hiedelmek és a mai praktikus megfontolások néha összefonódnak, és a végeredmény egyéni döntés.
A végső szempont szerinte az, hogy a tárgyak szolgáljanak célt vagy meséljenek egy történetet pozitív módon. Ha egy örökölt darab érzelmi értéket hordoz, érdemes helyet találni neki, de ha csak porfogóként funkcionál, akkor talán jobb továbbadni vagy újragondolni a felhasználását. Az esztétikum, a kényelem és a személyes béke mind számítanak a jó tér kialakításában.
Ahogy elhagytuk a kávézót, a belsőépítész még mosolygott: mindenki mástól tanul, és amit ő kerül, lehet, hogy valaki másnak fontos relikvia. Az otthon lényege végső soron az, hogy az ember jól érezze magát benne, akkor is, ha néhány tárgyat szívesen kerülnénk.
