Van az a pillanat a boltban, amikor az ember megáll a zöldséges pult előtt, végigfuttatja a szemét a kínálaton, majd automatikusan ugyanazt a két hármat teszi a kosárba. Paradicsom, paprika, valami salátakeverék. A spenót ott van mellette. Mindig ott van. Friss, mélyzöld, kicsit nedves levelekkel. És mégis gyakran ott marad.
Nem azért, mert rossz. Inkább mert túl ismerős. Gyerekkori emlékek tapadnak hozzá, menzás szagok, túlfőzött állag, egy korszak, amikor még nem volt divat újragondolni az alapanyagokat. A spenót valahogy beragadt ebbe a képbe, és nehéz volt onnan kiszabadítani.
Pedig ha van zöldség, ami megérdemelné a figyelmet, az pont ez. Nem harsány, nem trendi, nem kérkedik. Nem próbál meg eladni magáról semmit. Egyszerűen csak jelen van. És közben csendben teszi a dolgát.
Az utóbbi években egyre többször veszem észre, hogy akkor nyúlok a spenóthoz, amikor valami kibillent. Amikor nehezebb napok jönnek, amikor túl sok volt az étel, az inger, az információ. Ilyenkor jólesik valami egyszerű. Valami, ami nem akar több lenni annál, ami.
A spenót előnye nem látványos de tartós
A spenót előnye ritkán mutatkozik meg azonnal. Nem olyan alapanyag, amitől másnap reggel csodát várhatunk. Nem ad gyors választ, nem hoz hirtelen változást. Inkább lassan dolgozik. Olyan ez, mint amikor az ember pár hétig rendszeresen sétál. Nem történik semmi különös. Aztán egyszer csak feltűnik, hogy könnyebb a mozgás, tisztább a fej.
A spenót előnye számomra ebben a folyamatosságban rejlik. Nem tolakodik előre, nem uralja az ételt. Beleolvad. Egy tojás mellé, egy levesbe, egy tésztába. Sokszor észre sem veszed, hogy ott van, mégis hiányozna, ha nem lenne.
Van benne valami megnyugtató. Nem telít el túlzottan, mégis elég. Nem okoz fáradtságot, nem nehezít el. Az ember evés után nem érzi azt, hogy most pihennie kellene. Inkább azt, hogy mehet tovább a dolga.
A spenót előnye az is, hogy nem kíván különösebb előkészületet. Nem kell vele trükközni, nem igényel nagy figyelmet. Ha friss, szinte magától működik. Ha fagyasztott, akkor is hozza azt az alapot, amire szükség van. Nem sértődik meg, ha nem bánunk vele ünnepélyesen.
És talán ezért is marad ki olyan gyakran az étrendből. Mert nem követel. Nem hívja fel magára a figyelmet. Nem akar a középpontba kerülni. A mai világban ez szinte hátrány.
