Ezt az ételt nem lehet megunni: így készül nagymamám káposztás sztrapacskája
Emlékszem, gyerekkoromban ez nem volt különleges fogás, teljesen hétköznapi volt. Ott gőzölgött az edény a konyhaasztalon, és senki nem kérdezte, mi van benne, csak szedett. Ez mai napig így van: mindig jó döntés sztrapacskát készíteni.
Ez az az étel, amit sokan a nagyszülők konyhájából ismernek. Nem ünnepi fogás, mégis van benne valami ünnepélyes nyugalom. Egy nagy tál a közepén, mindenki szed magának, és közben megáll egy kicsit az idő.
Hozzávalók
- 50 dkg liszt
- 1 nagyobb burgonya finomra reszelve
- 1 tojás
- kb 1,5–2 dl víz
- só ízlés szerint
- 40–50 dkg savanyú káposzta
- 2–3 evőkanál zsír vagy olaj
- 1 közepes vöröshagyma
- frissen őrölt bors
A sztrapacska tésztája
A sztrapacska lelke a tészta, ami akkor jó, ha se nem túl kemény, se nem folyós. A lisztet egy nagyobb tálba szitáljuk, hozzáadjuk a finomra reszelt, alaposan kinyomkodott burgonyát, a tojást és a sót. Fokozatosan dolgozzuk bele a vizet, közben folyamatosan keverjük. A végeredmény egy sűrű, ragadós massza legyen, amit már nem lehet kézzel gyúrni, de kanállal vagy fakanállal jól kezelhető.
Amíg a tészta pihen egy keveset, feltesszük a nagy fazék sós vizet forrni. Ez az a pont, ahol már érezni lehet, hogy hamarosan készül az ebéd, és lassan minden a helyére kerül a konyhában.
A szaggatás és főzés
Amikor a víz forr, a tésztát nokedliszaggatón vagy egy vágódeszkáról késsel beleszaggatjuk. Nem kell tökéletes formákra törekedni, a sztrapacska pont attól sztrapacska, hogy rusztikus. Amint feljönnek a víz tetejére, még egy percig hagyjuk főni őket, majd szűrőkanállal kiszedjük.
Egy kevés főzővizet érdemes félretenni, mert később jól jöhet, ha a tészta túl száraznak tűnne. Ez egy régi konyhai reflex, ami sokszor megmentette már az ebédet.
A káposzta és az összeállítás
A savanyú káposztát, ha túl erős, hideg vízben gyorsan átöblítjük, majd alaposan kinyomkodjuk. Egy nagyobb serpenyőben felhevítjük a zsírt vagy olajat, megfonnyasztjuk rajta az apróra vágott hagymát, majd hozzáadjuk a káposztát. Lassú tűzön pirítjuk, időnként megkeverve, míg kissé karamellizálódik és el nem veszíti a nyers savanyúságát.
Ekkor kerül bele a kifőtt sztrapacska. Óvatosan összeforgatjuk, szükség szerint egy kevés főzővízzel lazítjuk, majd frissen őrölt borssal ízesítjük. Sózni ritkán kell, a káposzta általában elintézi ezt helyettünk.
Amikor az asztalhoz kerül
Ez az étel nem kíván körítést, legfeljebb egy pohár hideg vizet vagy savanykás üdítőt. Forrón a legjobb, amikor még gőzölög, és az illata betölti a konyhát. Másnap is jó, újramelegítve talán még kicsit összeértebb, mélyebb ízű.
A savanyú káposztás sztrapacska nem siet sehová. Megvárja, amíg mindenki leül, és akkor teszi a dolgát: jóllakat, megnyugtat, és emlékeztet arra, hogy az egyszerű ételek néha többet adnak, mint bármilyen különlegesség.
Ajánló: A dentálhigiénikusok szerint ez az otthoni keverék a legjobb fogkrém helyett