Sokan isszák nap mint nap, pedig komoly kockázatokat rejt
Az interneten ma már pillanatok alatt találunk olyan recepteket és tanácsokat, amelyek természetesnek, sőt gyógyhatásúnak tűnnek. Egy bögre tea, egy marék szárított növény, és már kész is a házi csodaszer, legalábbis a leírások szerint. A valóság ennél jóval árnyaltabb.
Vannak olyan növények, amelyekkel kapcsolatban időről időre felbukkan a hír, hogy gyógyhatásúak, holott a szakértők óvatosságra intenek. Ilyen az Ambrosia artemisiifolia, közismert nevén a parlagfű is, amelyet egyes felületeken még ma is teaként vagy más házi készítmények alapanyagaként ajánlanak.
Hogyan lett a parlagfűből „gyógynövény”?
A parlagfű nem új szereplő a népi gyógyászat környékén. Egyes hagyományos felhasználási módok említik külsőleg alkalmazott pakolásként vagy főzetként, és ezek a régi hiedelmek időről időre visszaköszönnek az online térben is. Sokaknál az is megtévesztő lehet, hogy egy vadon növő növényről van szó, amely első ránézésre ártalmatlannak tűnik.
A modern orvostudomány és a fitoterápia azonban egészen másként tekint erre a növényre. A szakirodalom egyértelműen hangsúlyozza, hogy a parlagfű nem tekinthető gyógynövénynek, és használata sem belsőleg, sem külsőleg nem javasolt. Ennek oka nem egyetlen tényező, hanem több, egymással összefüggő kockázat.
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
