A formázásnál dől el, milyen lesz a belseje
A megkelt tésztát óvatosan formázzuk. Nem kell kinyomni belőle minden levegőt, inkább csak annyira alakítani, hogy egyben maradjon. Ez az a rész, ahol az ember ösztönből dolgozik, és nem baj, ha nem teljesen szabályos.
A formázott tészta a kacsasütőbe kerül, ahol még harminc percet kel. Ez a második pihenő sokat ad a kenyér szerkezetéhez. A tetejét vízzel lespricceljük, ahogy a fedőt is, mert a gőz itt kulcsszereplő, még ha erről ritkán beszélünk is.
A sütésnél a gőz dolgozik helyettünk
A sütőt előmelegítjük kétszázharminc fokra, az aljába egy kis lábosba egy deci vizet teszünk. A fedővel ellátott kacsasütő így zárt, párás környezetet ad, amitől a kenyér szépen megemelkedik, a héja pedig nem keményedik meg túl korán.
Harmincöt percig fedő alatt sül, majd a fedőt levesszük, a hőfokot kétszáz fokra csökkentjük, és még tíz percig bent hagyjuk. Ekkor alakul ki az a héj, ami már kopog, de nem túl vastag, és szeletelésnél nem morzsálódik szét.
Amikor kikerül a sütőből, mindenki tudja, mi következik
A frissen sült kenyér illata nem kér magyarázatot. Egy darabig még pihen a rácson, mert forrón úgysem lehet szépen vágni, de ez az idő általában nem telik eseménytelenül. Valaki már vajat keres, más csak áll a konyhában, és vár.
Ez a kenyérke nem akar több lenni annál, ami. Nem akar versenyezni a pékségekkel, inkább azt adja vissza, amit sokan hiányolnak: azt az érzést, amikor a saját sütődből veszel ki egy kenyeret, és pontosan tudod, miért jó otthon lenni.
Ajánló: Nagyi titka télen is bevált: ettől nem fog repedezni a kezed, bármilyen hideg is jön
