Tőosztás, amikor a növény már eleve több részből áll
A tőosztás az egyik legkézenfekvőbb módszer, de nem minden orchideánál jön szóba. Azoknál működik jól, amelyek idővel több tőből, több hajtásból álló csomót képeznek. Ilyenkor a virágzás után, nyugodtabb időszakban lehet szétválasztani a részeket.
A lényeg, hogy minden leválasztott darabon maradjon elegendő gyökér és életképes hajtás. Ez nem az a műfaj, ahol erővel kell dolgozni. Ha a növény egészséges, sokszor magától is adja a határokat, csak türelmesen kell haladni.
Hajtásból, csomópontból, mohában, ez az otthoni kedvenc
Vannak orchideák, amelyek hosszabb, elágazó hajtásokat nevelnek. Ezeknél szóba kerülhet a hajtásvágás vagy a dugványozás, ahol a cél az, hogy a levágott részből új gyökerek induljanak. A csomópontok szerepe ilyenkor kulcsfontosságú, mert ezekből tud megindulni az új növekedés.
A gyakorlatban ez sokszor úgy néz ki, hogy egészséges hajtásrészeket vágnak le úgy, hogy minden darabon maradjon legalább egy csomópont. A darabok nedves tőzegbe vagy sphagnum mohába kerülnek, meleg és párás környezetbe. Ez a pont az, amit sokan titkos módszerként emlegetnek, mert a moha stabilan tartja a nedvességet, mégsem áztatja el a növényi részt. Fontos, hogy a túl vizes közeg könnyen rohaszt. A cél inkább a párás, zárt mikroklíma, nem a tocsogás. Ha beindul a gyökeresedés, az első apró jelek gyakran hetek múlva látszanak, és ez teljesen rendben van.
