Az uborkasaláta egyszerű étel, mégis abban a kopott konyhában, ahová gyerekkoromban beléptem, mindig ünnepnek tűnt. A 60-as éveknek megvolt a maga ritmusa: a bevásárlás a piacon reggel, a szomszédok cseréje és a könnyed alapanyagok, amik mind másként ízlettek, mint ma.
A 60-as évek uborkasalátájának titka
A titok egy része nem recept, hanem hozzáállás. Nem próbálták túlkomplikálni, nem töltötték tele ízfokozókkal vagy túl sok ecettel. A saláta egyszerűen friss volt, érett uborkából és jó minőségű tejfölből vagy ecetes léből. Az uborka vágása sem volt uniformizált, inkább kézzel szeletelt, vékony, rugalmas csíkok, vagy épp karikák — ami éppen kéznél volt.
Hozzávalók és arányok
Az alábbi lista azokat az alapanyagokat tartalmazza, amelyeket a legtöbbször használtak akkoriban. Nem kell vakon ragaszkodni az arányokhoz, a lényeg az egyensúly és a frissesség.
- Friss uborka, lehetőség szerint kerti vagy piaci
- Jó minőségű tejföl vagy natúr joghurt
- Néhány csipet só, ízlés szerint
- Cukor kis mennyiségben, hogy kiemelje az uborka édes-savanyú ízét
- Ha ecetes változat: fehér borecet vagy almaecet, víz, cukor, só
- Apróra vágott kapor vagy petrezselyem, frissen
Elkészítési mód
Az uborkát vékonyra vágják, a sót rászórják és hagyják egy kevés ideig állni, hogy kiengedje a levét. Ezután kicsit kinyomják, és hozzáadják a tejfölt vagy az ecetes keveréket. Volt, aki 10 perc alatt készítette el, és volt, aki hagyta egy órát pihenni, hogy az ízek összekapcsolódjanak. Közben egy kis cukor vagy egy csipet bors sokszor mindent helyre tett.
Nagymamám mindig azt mondta: „Vékonyra vágva jobb az uborka, és ne sajnáld a tejfölt.”
A szomszéd néni a kapor levelét sosem aprította túl finomra, mert szerinte az erősebb aromát adott a salátának. Ezek a kicsi praktikák tettek sokat.
Érdekes lehet ez is: Sokan esküsznek erre a turmixra: villámgyorsan kipucolja a beleket és még méregtelenít is
Miért volt sokkal finomabb?
Nem csak nosztalgia beszél belőlem. Több okból is autentikusabban hatottak az ízek. A zöldségek szezonálisabbak voltak, a piacokra korlátozódott a választék, így az uborka gyakran frissebb és édesebb volt. Kevesebb feldolgozott élelmiszer volt, így az alapanyagok karaktere erőteljesebb maradt. És azt sem szabad elfelejteni, hogy az emberek több időt töltöttek főzéssel, szeretettel adták át az ételeket.
Mit tanulhatunk ma ebből?
Vissza lehet hozni ezt a fajta ízvilágot: vegyük meg a helyit, vágjuk kézzel, ne sajnáljuk a friss fűszereket, és hagyjuk pihenni az ízeket. Nincs szükség különleges alapanyagokra vagy divatos trükkökre. Időnként a legegyszerűbb döntések hozzák a legtisztább eredményt.
Ha ma szeretnéd úgy készíteni az uborkasalátát, mint a 60-as években, vásárolj kora reggel a piacon, használj jó minőségű tejfölt vagy natúr joghurtot, adj hozzá friss kaprot és egy csipet cukrot. Hagyd állni egy rövid ideig, és kóstold újra. Egy apró változtatás itt vagy ott elég lehet, hogy visszahozza a régi ízt.
Az uborkasaláta nemcsak egy köret, hanem nosztalgikus kapocs a múlt és a jelen között. Amikor megkóstolod, gyakran több is eszedbe jut, mint recept; az illatok, beszélgetések és a közös asztal emlékei. Ha egyszer visszahozod azt a frissességet, ne csodálkozz, ha újra szeretni fogod.
Egy kis teszt, érdemes tesztelni magad: Logikai feladvány: Elég éles az eszed, hogy megold ezt a feladatot?
