Amilyen egyszerű leírni a kifejezést, hogy sportsérülés, legalább olyan nehéz meghatározni a pontos definícióját. A nehézségét az adja, hogy a sportsérüléseknek sajnos olyan széles a palettája, hogy felsorolni is nehéz eltérő jellegüknek, sportspecifikusságuknak, illetve mértéküknek köszönhetően. Az enyhébb izomhúzódásoktól a szalag húzódásokon és szakadásokon át egészen a csonttörésekig találkozhatunk a sportsérülések fajtáival és akkor még a különböző testtájakról nem is beszéltünk, amelyek gyakorlatilag tovább „hatványozzák” a sportsérülések számát. Ezek a sérülések ugyanis jelentkezhetnek a végtagokon, annak különböző részein, a törzsünkön, vagy a fejünkön és még sorolhatnánk.
Ezen kívül még tovább bonyolítja a helyzetet, hogy különbséget kell tenni a sérülések kialakulása szerint is, hiszen vannak azok a sérülések, amelyek hosszabb időn keresztül alakulnak, túlterhelés, vagy éppen krónikus problémák miatt és vannak a hirtelen, gyakran egy pillanat alatt kialakuló, ún. akut sérülések.
Az akut sportsérülés gyógyulási folyamata
Az akut sportsérülések, mint a húzódások, a rándulások, vagy éppen a szalag szakadások, gyógyulása több fázison megy keresztül, amelyeket érdemes betartani a későbbi teljes gyógyulás, a hatékony felépülés érdekében.
Az első fázisban, amely általában a sérülést követő 48-72 óráig tart, a legfontosabb az ún. P.R.I.C.E. protokoll követése, amelynek lényege a pihenés, a jegelés, a kompresszió és az „emelés” kombinációja. A pihenés természetesen a sérült terület maximális kímélésére szolgál, míg a jegelés 15-20 perces alkalmazása néhány óránként segít a fájdalom és a gyulladás csökkentésében. A kompresszió, illetve az „emelés” a duzzanat visszahúzódását segíti elő, ami szintén nagyon fontos az első napokban. Természetesen gyulladáscsökkentő szerek használata is hatékony lehet, ám ezekkel óvatosan kell bánni, mivel ha a kelleténél hosszabb ideig szedjük ezeket a gyógyszereket, akár még lassíthatják is a gyógyulási folyamatot.
A gyulladásos fázisban, ami általában a sérülés után néhány nappal kezdődik, beindul a test természetes regenerációja. Ilyenkor a fizikoterápia, mint például ultrahangos kezelés, vagy elektromos stimuláció alkalmazása segíthet a fájdalom enyhítésében és a gyulladás csökkentésében. Ebben az időszakban ajánlatos elkezdeni, természetesen csak fokozatosan és nagyon óvatosan a passzív, majd az aktív mozgást, hogy ne alakulhasson ki az ún. mozgásbeszűkülés.
A regeneráció időszakában a gyógytorna elengedhetetlen a gyógyulási folyamatban. Az izomerő fokozatos visszaépítését célzó gyakorlatok, a mozgástartomány növelése, illetve a stabilitás javítása mind-mind nagyon fontos eleme a rehabilitációnak. A gyógyulási folyamat e szakaszában érdemes már sport-specifikus gyakorlatokat is beépíteni, hogy a sportoló készen álljon a „normális” terhelésre. Ebben az időszakban szintén hasznos lehet a sérült területet stabilizáló ragasztószalagok használata, különös tekintettel az aktív sportolás újrakezdésekor.
Felépülés a fáradásos sérülésekből
A fáradásos sérülések, mint például az ínhüvely gyulladás, vagy a fáradásos törések, sajnos lényegesen lassabb gyógyulási folyamatot jelentenek, mivel ezek csak fokozatosan, túlterhelés hatására alakulnak ki. A felépülés folyamatának első lépcsőfoka ilyen esetekben mindenképpen a terhelés csökkentése, illetve a sérült terület tehermentesítése. Például fáradásos törés esetén speciális cipő, vagy alkalmanként gipsz viselése is szükségessé válhat, hogy megakadályozzuk a további károsodásokat. A pihenés mellett azonban fontos, hogy módosítsuk az edzéstervet is oly módon, hogy a sérült területet megkímélve, más típusú mozgásformákra, például úszásra, vagy kerékpározásra váltsunk. A fizikoterápia, mint például a masszázs, vagy egyéb manuális technikák ezekben az esetekben is segíthetik felgyorsítani a felépülést, míg az alkalmazott gyógytorna egyértelmű célja az lehet, hogy erősítsük az érintett izmokat, illetve helyreállítsuk azok mozgékonyságát.
A rehabilitáció alatt fontos az ún. proprioceptív gyakorlatok „erőltetése”, valamint az állóképességi edzések beépítése is. Mindenképpen lényeges, hogy a teljes gyógyulás után az aktivitáshoz történő visszatérés fokozatosan történjen, és különösen figyeljünk arra, hogy a sérülést kiváltó okot, például a helytelen technikákat korrigáljuk. A helyes technika alkalmazása és az izomegyensúly fejlesztése ugyanis nemcsak a felépüléshez, de a jövőbeli sérülések elkerüléséhez is elengedhetetlenek.
Sportsérülések utáni újrakezdés
Gyakori kérdés, hogy miután túl vagyunk adott sérülésen és gyógyultnak tekinthetjük magunkat, hogyan, milyen eszközök segítségével érdemes ismét „mozgásba hozni” a sérült testrészünket. Szakemberek általában azt tanácsolják, hogy szobabicikli, vagy éppen futópad lehet az a hasznos eszköz, amelyek a sportsérülések rehabilitációjánál a segítségünkre lehetnek, mivel ezek a sportszerek lehetővé teszik a maximálisan irányított és kontrollált edzést, amelyekkel fokozatosan visszanyerhetjük az erőnket, az állóképességünket és a mozgáskoordinációt. Mind a szobabicikli, mind pedig a futópad alkalmas arra ezen kívül, hogy minimalizáljuk a sérülés utáni túlterheléseket, így az újrakezdés sokkal biztonságosabbá válhatnak.
A szobakerékpározás nem okoz nagy ütődéseket, vagy rázkódásokat az ízületeken, így kíméletes a térdre, bokára és a csípőre egyaránt, ami boka, illetve térdsérüléseket követően kiemelten fontos szempont. A folyamatos mozgás segít fenntartani a vérkeringést, ami gyorsíthatja a gyógyulást azáltal, hogy több oxigén és tápanyag juthat az érintett, korábban sérült területre.
A futópaddal kontrolálhatjuk a séta és a futás minden mozzanatát azáltal, hogy állíthatjuk a sebességet és a nehézségi szintet, így lehetőségünk van fokozatosan, lassan növelni a terhelést, ami különösen bokasérülések után lehet nagyon fontos szempont.
