Miért működik ez a tészta kelesztés nélkül is
Az élesztőt másfél deci langyos tejben egy kevés cukorral felfuttatjuk. Amikor szépen megindul, hozzákerül az olaj és a maradék tej, majd az egészet a liszthez öntjük, és alaposan összegyúrjuk. A tészta meglepően rugalmas lesz már ekkor is, nem ragad, jól formázható.
Ez az egyik nagy előnye ennek a receptnek. Nem kell várni, nem kell letakarni, nem kell számolgatni az időt. Amint összeállt, már lehet is vele dolgozni, ami egy rohanós napon aranyat ér.
A töltelék adja meg az igazi karakterét
A margarint kikeverjük a tojássárgájával és a sóval, amíg egynemű, krémes állagot nem kapunk. Ez a keverék egyszerre ad szaftosságot és határozott ízt a sósnak, amitől sokkal több lesz, mint egy egyszerű péksütemény.
Ha szeretnénk, a megkent tésztára szórhatunk kevés reszelt sajtot is. Ez nem kötelező, de egy kicsit még gazdagabbá teszi az ízét, főleg frissen sütve.
Így áll össze pillanatok alatt
A tésztát négy egyenlő részre osztjuk, majd mindegyiket vékony téglalappá nyújtjuk. A tölteléket egyenletesen eloszlatjuk rajtuk, majd feltekerjük, mint egy bejglit. Éles késsel két-három centi vastag szeletekre vágjuk.
A darabokat sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, egymástól kicsit távolabb. Előmelegített, 200 fokos sütőben sütjük, amíg szép aranybarna nem lesz a tetejük, és a konyhát betölti az ismerős, sós illat.
Miért fogy el mindig túl gyorsan?
Frissen az igazi. Kívül enyhén ropogós, belül puha, a töltelék pedig pont annyira sós, hogy újabb falatért nyúljon az ember. Reggelire, vendégvárónak vagy egy tartalmas leves mellé is tökéletes választás.
Ez az a fajta recept, amit nem kell túlgondolni. Egyszerű, gyors, és minden alkalommal működik. Talán pont ezért kerül elő olyan gyakran, és ezért fogy el mindig fél óra alatt.
