Megmondom őszintén, néha elképedve nézem a szomszédaim elkeseredett küzdelmét, ahogy a gondosan ápolt angolpázsitjuk közepén éktelenkedő földkupacokat próbálják valahogy eltüntetni. A vakond nem gonoszságból túrja szét a birtokodat, ő csak egy hiperaktív kis földmunkás, aki ott telepszik meg, ahol terített asztal várja. Ha a kerted tele van apró kráterekkel, az valójában egy sötét bók a talajod minőségének, hiszen ez azt jelenti, hogy hemzseg az élettől, legfőképpen a lédús pajoroktól és gilisztáktól.
Nem a kis bársonyos bundájú állatot kell gyűlölni, hanem meg kell érteni a biológiáját, mert a vakhitű csapkodás és a gázolajos rongyok kora már rég lejárt. Én a tudatos és humánus távoltartás híve vagyok, mert egy intelligens kertész nem háborúzik a természettel, hanem egyszerűen kitereli a hívatlan vendéget a telekhatáron túlra.
1. A kártevőmentesítés mint az éhezők viadala
A vakond alapvetően a gyomra után megy, így ha sikerül radikálisan csökkentened a talajban lakó pajorok és lótücskök számát, a kis ásógépünk önként fog odébbállni egy gazdagabb vadászmezőre. Használj természetes fonálférgeket vagy környezetbarát talajfertőtlenítőket, amik kiirtják az ínyenc falatokat, így a kerted hirtelen egy sivár sivataggá válik a számára.
Sokan elfelejtik, hogy a vakond napi szinten képes a saját testsúlyának megfelelő ropogós rovart befalni, szóval ha nincs svédasztal, nincs vendégsereg sem. Én mindig azt mondom, hogy a megelőzés a legjobb védekezés, és ha a pázsitod alatt nem buliznak a kártevők, akkor a vakondnak sem lesz oka ott alagútrendszert építeni a reggelihez.
A cikk folytatódik, nyomj a tovább gombra a hirdetés alatt!
