Ez a két apró dolog teszi igazán krémessé a tejberizst
A tejberizs sokaknak gyerekkori emlék, másoknak pedig mentőöv egy hosszú nap végén. Nem sietős étel, nem az a fogás, amit tíz perc alatt összedob az ember két hívás között. Sokan bizonytalanok vele, mert félnek, hogy túl sűrű lesz, leég, vagy szétfolyik a tányéron.
Sokan azért ritkábban készítik, mert úgy érzik, túl sok figyelmet igényel. Pedig a valóságban inkább türelem kell hozzá, nem állandó jelenlét. A rizs végzi a dolgát, mi pedig közben tehetünk mást, csak időnként ránézünk. A különbség a jó és az igazán jó tejberizs között nem bonyolult technikákon múlik, hanem néhány apró döntésen, amelyek már az elején eldőlnek.
Miért nem sietős étel a tejberizs?
A tejberizs nem versenyez a gyors vacsorákkal. Nem akar azonnal elkészülni, és nem is áll jól neki a kapkodás. A lassú főzés alatt a rizs fokozatosan engedi ki a keményítőt, ettől lesz az egész krémes, selymes, kanállal szinte simítható.
Ez az a fajta étel, ami közben megengedi, hogy fél füllel rádiót hallgassunk, megkeverjük, majd visszalépjünk a dolgunkhoz. Nem kell folyamatosan mellette állni, de időt kér. Cserébe nem csak jóllakat, hanem megnyugtat is. Sokan pont ezt szeretik benne. Nem egy rohanós hétköznap fogása, inkább akkor kerül elő, amikor belefér egy kis lassítás.
