A várakozás nem üresjárat
A kész tésztát meleg helyre teszed, letakarod, és hagyod pihenni nagyjából két órát. Közben nem kell vele sokat foglalkozni, de ha ránézel, és megmozgatod egy kicsit, nem árt. Ilyenkor még ragadósnak tűnhet, de ez része a folyamatnak.
A kelesztés alatt a tészta megváltozik. Lazább lesz, levegősebb, és már nem ellenkezik annyira. Ez az a szakasz, amit nem érdemes lerövidíteni, mert itt alakul ki az a belső szerkezet, amitől sütés után puha marad.
A formázásnál nem kell tökéletesnek lenni
A megkelt tésztát lisztezett tepsibe teszed, és kézzel, türelmesen húzod szét. Nem mindig akar elsőre engedelmeskedni, ilyenkor érdemes pár percet hagyni neki, majd újra nekifutni. Nem a szépség számít, hanem az, hogy nagyjából egyenletes legyen.
A paradicsomszósz, a friss paradicsom, a sajt és az oregánó már ízlés dolga. Van, aki bőkezű, van, aki visszafogottabb. Ez a tészta jól bírja a feltétet, nem ázik el könnyen.
Sütés forró sütőben, rövid idő alatt
Előmelegített sütőben, 220 fokon kerül be a tepsi. Tíz-tizenöt perc alatt megsül, a széle enyhén pirul, a belseje puha marad. Nem kell tovább bent hagyni, mert akkor elveszíti azt a könnyedséget, amiért készült.
Amikor kiveszed, már érezni lehet, hogy nem egy ropogós, vékony tésztáról van szó. Ez inkább az a pizza, amit szeleteléskor még kicsit nyomkodni lehet, és amit másnap is jólesik újramelegíteni.
Amikor a pizza nem siet
Ez a puha pizzatészta nem akar versenyezni az éttermi változatokkal. Inkább azt tudja, amit otthon keres az ember. Megbízható, laktató, és van benne valami megnyugtató.
Olyan alap, amihez jó visszatérni. Nem azért, mert nincs más, hanem mert ez pontosan azt adja, amire egy átlagos estén szükség van.
