Ha látod ezt a növényt, jó ha tudsz róla, hogy épp aranyat készülsz ott hagyni
Sokan mennek el mellette anélkül, hogy egy pillantást is vetnének rá. Áll az út mentén, parlagon hagyott telkeken magasra nőve, de a sárga virágaival nehezen összetéveszthető. Mégis kevesen tudják, mi is ez valójában, és miért szerepel annyi régi feljegyzésben.
A közönséges ökörfarkkóró régóta része a népi gyógyászatnak. Nem csodaszer, nem gyors megoldás, inkább egy olyan növény, amelynek használata generációkon át öröklődött, tapasztalatokon és megfigyeléseken alapulva. Az értéke éppen abban rejlik, hogy sokféleképpen alkalmazták, mindig az adott panaszhoz igazítva.
Bársonyos levelek, amelyekhez főként a légutakat társítják
Az ökörfarkkóró levelei nagyok, puhák, szinte bársonyos tapintásúak. A hagyományos használatban elsősorban légúti panaszokkal hozták összefüggésbe, különösen köhögés, torokkaparás vagy elhúzódó meghűlés idején. Sok vidéki háztartásban teát készítettek belőle, amelyet lassan, apró kortyokban ittak.
A levelekhez gyakran társítanak nyákoldó és enyhén gyulladáscsökkentő hatást, ami magyarázatot adhat arra, miért került elő gyakran hörghurut vagy rekedtség esetén. Külsőleg is használták, például borogatásként, kisebb bőrirritációknál vagy izomfáradáskor. Ezek a felhasználások inkább tapasztalati úton alakultak ki, nem gyors hatást ígérve, hanem fokozatos enyhülést.
