A hagymás vér recept, amit nem divat szeretni, mégis elfogy a serpenyőből
A hagymás vér nem akar megfelelni, nem akar szép lenni, és nem is próbál mindenkinek tetszeni. Inkább megmarad annak, ami mindig is volt. Egy gyorsan elkészíthető, tartalmas fogás, ami sokaknak egy egész korszakot idéz fel.
Régen természetes része volt a disznóvágások utáni napoknak, ma inkább ritkán kerül az asztalra. Nem azért, mert eltűnt volna, inkább mert megváltoztak a szokások. Aki viszont szereti, az pontosan tudja, miért hiányzik.
A hagymás vér nem finomkodik
Ez az étel nem a részletekben rejtőzik, hanem az alapanyagokban. A friss sertésvér, a hagyma és a zsír együttese karakteres, nehéz eltéveszteni. Ha valaki szereti, az első falat után tudja, hogy jó helyen jár.
A hagyma mennyisége és vágása már ízlés kérdése. Van, aki karikázza, más kockázza, és olyan is akad, aki félfőre esküszik. Ezek apró különbségek, amik családonként alakulnak ki, és gyakran nem is receptből, hanem megszokásból jönnek.
Paprika, majoranna és türelem
A fűszerezés nem bonyolult, mégis sokat számít. A pirospaprika akkor jó, ha nem ég meg, ezért érdemes lehúzni a tűzről, mielőtt belekerül. A majoranna szinte kötelező elem, nélküle lapos lenne az íz.
A bors frissen őrölve adja meg azt az enyhe csípősséget, ami nem uralkodik, csak kísér. Az egész étel akkor működik igazán, ha hagyjuk időnként csendben sülni, és nem kevergetjük túl.
Hozzávalók, amik nem kérnek magyarázatot
- 50 dkg sertésvér
- 2 közepes fej vöröshagyma
- 10 dkg disznózsír
- fűszerpaprika ízlés szerint
- 2 teáskanál majoranna
- só ízlés szerint
- frissen őrölt bors ízlés szerint
- 2 darab paprika
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
