Technológia ásás nélkül
Talán azon tűnődsz, hogy miért nem kezdtek el egyszerűen ásni a régészek? Ma már a régészet nem úgy működik, mint egy évszázaddal ezelőtt. Olyan helyeken, mint Gíza, ahol minden egyes méter kincs lehet, a tudósok generációi váltják egymást, és a már felfedezett üregek vagy sírok helyét még ma is oszlopok jelzik. Ma már az ásás nélküli technológia a kulcs.
A Gíza világa még mindig tele vannak meglepetésekkel.
A talajradar (GPR) rádióimpulzusokat küld a földbe, és mérni tudja, hogyan verődnek vissza az alatta lévő struktúrákról. Hasonló módon az ERT azt vizsgálja, hogyan vezetik az egyes anyagok az elektromos áramot. Ha valami másképp vezeti az áramot, mint a környező kőzetek vagy homok, akkor egy „gyanús” struktúra, tehát egy anomália képe alakul ki. Ez olyan, mint egy archeológiai „röntgenfelvétel”. Néha az eredmény olyan, mintha egy olyan formát látnánk, amit máskülönben észre sem vennénk.
A sír mélyebb struktúráinak portálja
Magát az L-alakzatot még nem igazolták be, mint egy folyosót vagy egy portált egy titokzatos komplexumba – ez jelenleg csak egy lehetőség. A tanulmány szerzői maguk is azt mondják, hogy a forma túl egyértelmű ahhoz, hogy csupán egy véletlen geológiai képződmény lenne, de hogy mi van ott pontosan, azt még nem lehet tudni további kutatás nélkül.
A tudósok ámulatban vannak. A Gíza-i Menkaure piramis modern szkennelése két légréssel teli üreget fedezett fel
Néhány egyiptológus és szakértő, mint Motoyuki Sato a Tohoku Egyetemről, arra hívja fel a figyelmet, hogy lehet, hogy ez egy belépő volt egy mélyebb sírkamrába vagy más építménybe, ami az idő múlásával betemetődött és újra eltemetődött. Mások úgy vélik, hogy ez egyszerűen egy másik típusú sír, vagy valami, ami nem kapcsolódott közvetlenül a dinasztikus időszakhoz.
A meglepetésekkel teli világ
Bár nem tűnik „portálnak egy másik világba”, ami inkább egy irodalmi metafora, mint tudományos tény, ez a felfedezés más szempontból rendkívül értékes. Segít jobban megérteni, hogyan építettek, hogyan éltek és hogyan temetkeztek több mint négyezer évvel ezelőtt. És azt mutatja, hogy még azokon a helyeken is, amelyeket már tökéletesen feltérképeztek, találkozhatunk olyasmivel, ami arra figyelmeztet minket, hogy még messze vagyunk a „megismerés végétől”.
