Szubjektív hatás és megtakarítás
Sokan mesélik, hogy amikor belépnek egy kicsit párásabb helyiségbe, azonnal melegebbnek érzik. Ez részben pszichológiai és részben fiziológiai dolog. A bőr kevésbé párologtat, a légutak kevésbé száradnak ki, és az overall komfort nő. Ebből adódik az a remény, hogy kevesebb fűtés is elég lesz. Valódi, mérhető energiamegtakarításhoz azonban pontos beállításokra, megfelelő szigetelésre és korszerű fűtésszabályozásra van szükség. Csehországban a takarékoskodók sokszor először a radiátorok légtelenítését és a termosztatikus szelepek beállítását javasolják, mert ezekkel tényleges megtakarítás érhető el.
Kockázatok és miért érdemes óvatosnak lenni
Nem veszélyes a szó szoros értelmében, de vannak árnyoldalai. A folyamatosan nedves szivacs ideális táptalaj baktériumok és gombák számára. Ha valaki rendszeresen elfelejti cserélni vagy kimosni, akkor az egész levegő minősége romolhat. Emellett a radiátorok letakarása rontja a hőleadást. Ha a szivacsot valaki nagyobb, vastag textillel vagy többrétegű anyaggal helyettesíti, az csökkentheti a radiátor hatékonyságát. Végül, ha a páratartalom helytelenül emelkedik, az páralecsapódáshoz és később penészesedéshez vezethet, ami különösen régi házakban komoly probléma lehet.
Fontos lehet ez is: Ezt a 60-as éveimben tanultam meg: kevesen tudják a különbséget a fehér és a barna tojás között
Mit mondanak a szakértők?
Fűtésszerelők és beltéri levegő minőségével foglalkozó szakemberek általában elfogadják, hogy a szivacs működni fog minimális mértékben, de nem tartják hatékony módszernek. A fogyasztóvédelmi szervezetek inkább olyan eszközöket javasolnak, amelyek szabályozhatók és tisztíthatók. Egy egyszerű radiátorpárologtató, amit időnként le lehet mosni, vagy egy kis teljesítményű elektromos párásító sokkal megbízhatóbban tartja a kívánt 40 és 60 százalék közötti relatív páratartalmat. Ugyanakkor mindenki ismeri a helyzetet: nem mindig veszünk új készüléket csak azért, mert kényelmesebb lehet. Így a szivacs marad gyors, olcsó opcióként.
