A nagyszüleink még így kelesztettek, ma alig tud róla valaki
Az élesztő ma már alapvető hozzávaló a legtöbb konyhában. Leemeljük a polcról az instant tasakot vagy a friss kockát, és természetes, hogy mindig kéznél van. Az utóbbi években viszont egyre többen fordulnak a házi megoldások felé, legyen szó kovászról, fermentált italokról vagy éppen saját készítésű élesztőről. Mutatunk egy receptet az élesztőhöz.
A házi élesztő nem új találmány. A régi időkben, amikor nem volt minden sarkon élelmiszerbolt, a kelesztéshez szükséges kultúrákat otthon nevelték. A módszer ma is működik, csak türelem kell hozzá és néhány egyszerű alapanyag.
Mi történik valójában az üvegben?
Az élesztő egy gombafajta, amely a cukrokból nyeri az energiát, és erjedési folyamatot indít el. A sütőélesztő legismertebb faja a Saccharomyces cerevisiae, amely a kenyér és péksütemények kelesztéséért felel.
A házi változat esetében nem ipari körülmények között tenyésztett élesztőt használunk, hanem a természetben jelen lévő mikroorganizmusok szaporodását segítjük elő. Ebben kulcsszerepet játszik a datolya felületén található természetes mikroflóra. Fontos, hogy a datolya ne legyen kén dioxiddal kezelt, mert az gátolhatja az erjedési folyamatot. Egy tiszta, lehetőleg steril üveg szintén elengedhetetlen a sikerhez.
Három alapanyag, egy üveg
A házi élesztővízhez mindössze cukorra, langyos vízre és két szem szárított datolyára van szükség. Egy másfél literes, fedéllel zárható üveg ideális hozzá. Az üveget érdemes előzetesen forró vízben kifőzni, hogy minél tisztább környezetet biztosítsunk a folyamatnak. Amikor megszáradt, belekerül a cukor és a langyos víz, majd alapos rázással feloldjuk a kristályokat. Ezután jön a datolya.
Az üveget légmentesen lezárva meleg helyre tesszük, ahol a hőmérséklet nagyjából huszonöt és harmincöt fok között mozog. Az erjedés általában öt és tíz nap között indul be látványosan. Közben naponta egyszer vagy kétszer érdemes megrázni, és rövid időre kinyitni, hogy a keletkező gázok távozzanak.
