Miért érződik becsapósnak a feladvány?
A második vásárlásnál 1100 dollárt adunk ki, ami pszichológiailag már fájdalmasabb, mint az első. Ilyenkor sokan automatikusan levonják a korábbi nyereséget, vagy elkezdenek fejben kompenzálni, anélkül hogy végignéznék a teljes folyamatot.
Pedig a helyzet nagyon hasonló ahhoz, amikor valaki azt mondja, hogy egy akcióval megkeresett pénzt később elköltötte valamire. A pénz útja nem tűnik el, csak átalakul. A tehén ebben a történetben inkább eszköz, mint valódi szereplő.
Amikor a második eladásnál 1300 dollár érkezik vissza, sokaknál ekkor billen helyre a kép, mások viszont még mindig vitatják az eredményt, mert nem egyben, hanem darabokban nézik a számokat.
Hogyan áll össze végül a végösszeg?
Ha egyben követjük a pénz mozgását, a történet letisztul. Először kifizetünk 800 dollárt, majd visszakapunk 1000-et. Ezután újra kiadunk 1100 dollárt, végül 1300-at kapunk vissza. Ha mindezt egy sorban nézzük, a beérkező és kimenő összegek különbsége adja meg a választ.
A két eladásból összesen 2300 dollár folyik be, a két vásárlás pedig 1900 dollárba kerül. A különbség 400 dollár, és ez az az összeg, ami végül nálunk marad. Nem több, nem kevesebb, csak éppen könnyű elrontani, ha nem ugyanazon a mérlegen tartjuk a számokat.
Ez a feladvány azért működik ilyen jól, mert rámutat arra, mennyire máshogy gondolkodunk számokról, ha történetbe ágyazva találkozunk velük. Néha nem az intelligencia, hanem a figyelem dönti el, ki jut el a megoldásig. És talán ezért jók ezek a rejtvények, mert egy pillanatra kizökkentenek, és arra kényszerítenek, hogy lassabban, alaposabban gondolkodjunk, mint ahogy a hétköznapokban szoktunk.
