A lé ott kezdődik, ahol minden eldől
A vizet egy nagy edényben melegíteni kezdjük, majd hozzáadjuk a cukrot és a sót. Nem kell forralni, elég, ha annyira felmelegszik, hogy minden szépen feloldódjon benne. Keverni kell, türelmesen, amíg a lé teljesen tiszta nem lesz.
Ezután lehúzzuk a tűzről, és hagyjuk teljesen kihűlni. Ez fontos lépés, nem érdemes siettetni. Amikor már hideg, akkor kerül bele az ecet, a borkén, a nátrium benzoát és a fűszerek. Itt már nem főzünk, csak alaposan elkeverjük, hogy minden egyenletesen eloszoljon.
A zöldségek nem kerülhetnek bele félvállról
A hordós savanyúságnál az egyik legfontosabb szabály az alapanyag. Csak hibátlan, egészséges zöldség kerülhet bele. Amit nem ennél meg nyersen, az ide se való. Többszöri alapos mosás után lehet csak a lébe tenni őket.
Ez nem egyszeri művelet. A hordó vagy nagy edény hetekig nyitva marad, és folyamatosan lehet bele újabb adag zöldségeket tenni. Paprika, uborka, karfiol, káposzta, amit éppen ad a szezon. Mindegyik hozzátesz valamit a végső ízhez.
A keverés nem opcionális
Amíg a savanyúság nem érik be teljesen, naponta kétszer át kell keverni. Ez nem pepecselés, hanem része a folyamatnak. Így ér össze minden réteg, így marad egyenletes a lé, és így lesz az egészből az, aminek lennie kell.
Az utolsó adag zöldség bekerülése után még két három hét kell, mire igazán összeérik. Ekkor már nem kell sietni. Innentől kezdve folyamatosan lehet szedni belőle, mindig azt, ami éppen jól esik.
Egy hordó, ami együtt él a konyhával
A hordós savanyúság nem egy recept a sok közül, hanem egy rendszer. Egy edény, ami hetekig ott van, amit figyelni kell, amihez hozzá kell nyúlni. Nem látványos, nem trendi, de megbízható.
Talán ezért csinálják sokan évek óta ugyanígy. Mert ha egyszer beválik, nem nagyon van ok változtatni rajta. És amikor először kiveszel belőle egy adag zöldséget, pontosan érzed, hogy megérte kivárni.
Ajánló: Nagymamáméknál rengeteg termett ebből a növényből, és még csak a cukorbetegségről sem hallottak
