A sorrend, amit kevesen használnak, pedig működik
A klasszikus panírozási sorrendet mindenki ismeri, mégis sokan ösztönösen variálnak rajta. Ebben az esetben azonban pont az számított, hogy tudatos döntés állt mögötte. A hús először zsemlemorzsába került, csak ezután a tojásba, majd újra a morzsába.
Ez a megoldás elsőre szokatlannak tűnhet, de a gyakorlatban stabilabb kérget ad. A morzsa így jobban tapad, a tojás nem áztatja el azonnal, a külső réteg pedig sütés közben egyenletesebben pirul.
Az eredmény nem látványos trükk, inkább egy olyan állag, amit evés közben vesz észre az ember. A bunda nem esik le, nem válik el a hústól, és harapáskor határozott, mégsem kemény.
Apró konyhai szokások, amelyek sokat számítanak
A sütésnél sincs szükség túlzásra. Az olaj hőmérséklete gyakran az a pont, ahol elcsúszik a történet. Ha túl forró, a panír gyorsan barnul, miközben a hús belül még bizonytalan. Ha túl hideg, megszívja magát zsiradékkal, és elnehezül.
A közepes hőfok, a türelem és az egyenletes forgatás sokkal többet ér, mint a kapkodás. Sütés után pedig nem érdemes azonnal tálra tenni a szeleteket. Egy rövid pihenő papírtörlőn segít megszabadulni a felesleges olajtól, anélkül hogy a ropogósság bánná.
Egy másik bevett, bár nem kötelező lépés a tejben való előáztatás. Fokhagymával kiegészítve sokaknál bevált módszer, amely a húst omlósabbá teszi. Itt sem szabályról van szó, inkább lehetőségről, amit mindenki a saját ízlése szerint használhat. Amióta ezt a szemléletet követem, a rántott hús körül mindig több a kérdés, mint a maradék. Nem azért, mert titkos recept lenne mögötte, hanem mert a megszokott lépések mögé egy kis figyelem került. És néha ennyi éppen elég ahhoz, hogy egy ismerős étel újra izgalmassá váljon.
Ajánló: Melyik házat választod elsőre? Meglepő dolgot árul el a személyiségedről
