Egyetlen filozófiai beszélgetés után dobta el a karrierjét
Mielőtt Mark Boyle ismertté vált volna radikális életmódja miatt, olyan életet élt, amelyet sokan a siker mintájának tartanának. Kereskedelmet és közgazdaságtant tanult, majd röviddel az egyetem után jól fizető állást kapott egy bristoli, biotermékekkel foglalkozó cégnél. Stabil fizetése volt, társadalmi biztonsága és minden kényelme, amit a városi élet nyújt.
A fordulópont egy baráti beszélgetés során jött el. Az este során ökológiai katasztrófákról, a fejlődő országok kizsákmányolásáról és a környezet pusztításáról beszélgettek. Mark ekkor döbbent rá, hogy a pénz egyfajta láthatatlan fal, amely elválaszt minket fogyasztói döntéseink valódi következményeitől.
Amikor valamit megveszünk a szupermarketben, nem látjuk az állatok szenvedését vagy a több ezer kilométerre tönkretett termőföldeket. Egyszerűen fizetünk, majd továbblépünk. Ez a felismerés azonnali cselekvésre ösztönözte. Arra jutott, hogy ha valóban változtatni akar a világon, először a saját bankszámlájával kell kezdenie. Nem sokkal később eladta a vagyonát, és új módot kezdett keresni arra, hogyan fedezheti az alapvető szükségleteit.
Kemény lecke a túlélésről
A pénz nélküli élet első hónapjai rendkívül kimerítőek voltak, és tele voltak bizonytalansággal. Mark egy interjúban a The Guardian brit lapnak elmondta, hogy az elején sokáig csak tapogatózott. Kevesen tudják elképzelni azt a sokkot, amit a teljes anyagi biztonság elvesztése jelent.
Alapvető szükségleteit kizárólag saját fizikai munkájával, a természet erőforrásaival és a szomszédok kölcsönös segítségével biztosította.
Lakhatását egy régi lakókocsival oldotta meg, amelyet egy farm területén parkolt le. Cserébe naponta több órát dolgozott keményen a gazdaságban. Itt értette meg igazán a munka valódi értékét. Az étrendje arra korlátozódott, amit saját maga termesztett meg, vagy amit a környező természetben talált.
A higiénia és a mindennapi apróságok komoly kihívássá váltak. Sampon helyett orvosi szappanfűből készített főzetet használt, fogkrém helyett pedig zúzott tintahalcsont és édesköménymag keverékét. A jeges folyóban való fürdés még télen is emlékeztette arra, mennyire elkényelmesedett a modern társadalom.
Nagyjából három hónap után azonban váratlan megkönnyebbülést érzett. Kialakult a saját ritmusa, és a teste valamint az elméje is alkalmazkodott az új élethez. Rájött, hogy a legnagyobb akadály nem az erőforrások hiánya volt, hanem a saját félelmei és régi szokásai.
