Az előkészítésnél dől el minden
Az oldalast először érdemes alaposan átnézni, a felesleges hártyákat eltávolítani, majd nagyobb darabokra vágni. Nem baj, ha rusztikus marad, ettől lesz igazán házias. A fokhagymát összezúzva vagy vékonyra szeletelve bedörzsöljük a húsba, majd jöhet a só, a bors és a pirospaprika.
Nem kell sietni ezzel a résszel. Ha van tíz percünk, hagyjuk állni a fűszerezett húst, hogy legyen ideje magába szívni az ízeket. Ez nem pácolás, inkább egy rövid ismerkedés az alapanyagok között.
Lassú sütés, biztos eredmény
Egy mélyebb tepsit enyhén kikenünk zsírral vagy olajjal, belefektetjük az oldalast, majd aláöntünk egy kevés vizet. Lefedve, 160–170 fokos sütőben kezdjük sütni. Itt nem az erő számít, hanem az idő. Másfél-két óra alatt a hús szépen megpuhul, leválik a csontról, miközben nem szárad ki.
Amikor már érezzük, hogy puha, levesszük a fedést, és feljebb vesszük a hőfokot. Ilyenkor kapja meg azt a pirult, ropogós külsőt, amitől igazán jólesik beleharapni. Időnként érdemes a saját szaftjával meglocsolni, de nem kell állandóan forgatni.
Amikor már nem kell hozzá semmi más
A friss sült oldalas akkor jó, ha nem akar mellé köretet. Egy szelet kenyér pont elég, hogy felszívja a szaftot, és hagyja érvényesülni a hús ízét. Ez az a vacsora, ami után az ember nem rohan felállni az asztaltól.
Van benne valami megnyugtató. Nem különleges, nem trendi, mégis mindig betalál. Talán pont azért, mert nem akar több lenni annál, ami: egy jóleső, otthoni sült oldalas, amit öröm csendben, komótosan megenni.
Ajánló: Sógornőm a fagyasztott citromra esküszik: meglepő, mire használja nap mint nap
