Elkészítés
A húst közepes darabokra érdemes vágni, hogy sütés közben szépen kérgesedjen a külseje, belül pedig szaftos maradjon. A sertészsírt fel kell forrósítani, majd ebben minden oldalán megpirítani a húsdarabokat, amíg színt kapnak. Ez adja meg az alapíz egyik legfontosabb részét.
Amikor a hús már pirul, jöhet a só és a bors, majd a zúzott fokhagyma. A fokhagyma itt nem csak fűszer, hanem az egész étel hangulatát meghatározó elem. Ezután kevés vizet kell aláönteni, éppen csak annyit, hogy a hús a saját levében, lassan tudjon tovább puhulni.
Fedő alatt, mérsékelt lángon kell készre sütni. Közben időnként érdemes megforgatni, hogy egyenletesen puhuljon és szépen piruljon. A végeredmény akkor jó, amikor a hús omlós, de nem esik szét, kívül pedig aranybarna és enyhén kérges.
Tálaláskor nem kell túlbonyolítani. Friss kenyérrel, savanyúsággal vagy petrezselymes burgonyával is teljes értékű fogás. Sokak tapasztalata szerint másnap hidegen is nagyon jó, amikor az ízek még jobban összeérnek.
Egy régi kedvenc, ami ma is működik
Az ilyen ételeknek külön erejük van. Nem egy gyors trend miatt maradnak velünk, hanem azért, mert újra és újra beválnak. Egy családi vacsorán ugyanúgy helyük van, mint egy egyszerű hétvégi ebédnél, amikor az ember nem akar kísérletezni, csak valami biztosat tenne az asztalra.
A fokhagymás pecsenye pont ezt tudja. Nem kér sokat, mégis sokat ad. Amikor sül, megtelik vele a lakás, és ettől az egész étkezésnek más lesz a hangulata.
Van abban valami megnyugtató, amikor egy ennyire egyszerű fogás ennyire rendben van. Talán ezért készül el újra meg újra, és ezért nem marad belőle szinte soha másnapra annyi, amennyit eredetileg gondoltunk.
