Elkészítés
A lisztet egy nagy tálban elmorzsolom a margarinnal, majd hozzáadom a porcukrot, a csipet sót, a tojássárgákat, és a langyos tejben felfuttatott élesztőt. Az egészet alaposan összegyúrom, amíg egy sima, rugalmas tésztát kapok. A masszát négy egyforma cipóra osztom, és 30 percre a hűtőbe teszem pihenni.
Közben elkészítem a töltelékeket. A mákoshoz a tejet, a cukrot, a vaníliás cukrot, a mézet és a citromhéjat egy lábasban összeforralom, majd belekeverem a darált mákot és a mazsolát. Pár percig főzöm, hogy a mák felszívja a folyadékot, majd teljesen kihűtöm. Ugyanígy készül a diós töltelék is – a tejet a cukorral és a vaníliás cukorral felforralom, hozzáadom a diót, a mazsolát, a citromhéjat, és folyamatosan keverem, amíg egy sűrű, kenhető masszát kapok.
A hűtőben pihent tésztacipókat egyenként téglalap alakúra nyújtom, és egyenletesen elosztom rajtuk a töltelékeket. A lapokat szorosan feltekerem, ügyelve arra, hogy a szélek jól le legyenek zárva. A bejglirudakat sütőpapírral bélelt tepsibe helyezem.
A tészta fényes, márványos külsejének titka a tojásos kenés: először tojássárgájával kenem le, majd fél órát pihentetem meleg helyen. Ezután tojásfehérjével is átkenem, és 20-25 percre a hűtőbe teszem. Ezt követően újra áthúzom tojásfehérjével, hogy szép fényt kapjon.
A sütést 150 °C-ra előmelegített sütőben kezdem, és 30–40 perc alatt aranybarnára sütöm. Az első 15 percben tilos kinyitni a sütő ajtaját – így marad a tészta omlós, a töltelék pedig szaftos.
Amikor kihűlt, már csak egy dolog marad: felvágni, és élvezni a látványt, ahogy a dió és a mák sűrűen, egyenletesen tekeredik a puha tésztában. A nagyi bejglije újra életre kel – pontosan olyan, mint gyerekkoromban.
