A tészta és a krém akkor lesz igazán jó, ha hagysz nekik időt
A csokoládét tördeld kisebb darabokra, majd a vajjal együtt olvaszd fel. Ez lehet vízgőz fölött vagy óvatosan mikróban is, a lényeg, hogy ne kapjon oda. Ha szép sima, fényes masszát kapsz, tedd félre, és hagyd langyosra hűlni, mert a forró csoki könnyen „megfőzi” a tojást.
Közben válaszd szét fejben a munkát: a csokis tészta adja a süti gerincét, a túrókrém pedig azt a könnyedséget, ami miatt nem lesz nehéz és tömény. Két tojást keverj habosra 50 gramm cukorral, add hozzá a csipet sót és a vaníliás cukrot, majd jöhet bele a már kihűlt csokis vajas rész. Itt érdemes pár másodpercig még keverni rajta, hogy tényleg egységes legyen.
A lisztet keverd össze a sütőporral, és adagold a csokis masszához. A 120–150 gramm közötti játék nem véletlen: van, hogy a tojás nagyobb, a túró nedvesebb, vagy a csoki sűrűbb. Az a jó állag, amikor a tészta még lágy, de nem folyik úgy, mint egy palacsintatészta.
A rétegezésnél dől el, mennyire lesz szaftos és látványos
A túrókrémhez a maradék cukrot keverd a túróhoz, add hozzá a másik két tojást, és robotgéppel dolgozd simára, habosra. Nem kell túlverni, csak legyen levegős és krémes, hogy sütés után se legyen darabos.
Vajazz ki egy 20 centis tortaformát. Öntsd bele a csokis tészta nagyjából harmadát, erre kend rá a túrókrém felét, majd szórd rá a meggy felét. Jöhet újra csokis tészta, aztán a maradék túrókrém, a maradék meggy, végül a csokis tészta teteje. A rétegek nemcsak szépek lesznek, hanem segítenek abban is, hogy a meggy leve ne egy ponton áztassa el az egészet.
Ha a meggy nagyon lédús, érdemes kicsit lecsepegtetni, hogy a tészta ne legyen túl nedves. Ha mirelitből dolgozol, hagyd előtte kiolvadni, és tényleg csak a felesleges levétől szabadítsd meg, az íznek maradnia kell.
