A kifli egyik titka az arányokban rejlik. Nem túl gazdag tészta, mégis elég vaj és olaj kerül bele ahhoz, hogy sütés után puha maradjon. A só itt nem spórolható el, mert ez adja meg azt a karaktert, amitől nem csak „üres” kifli kerül az asztalra.
Gyors kelesztés, gyors forma
A langyos tejben elkeverjük az élesztőt, majd a liszthez adjuk a sót, a vajat és az olajat. Az egészet rugalmas, kissé lágy tésztává dolgozzuk. Nem kell túlgondolni, pár perc dagasztás bőven elég, amíg összeáll és elválik az edény falától.
A tésztát letakarva nagyjából fél órát pihentetjük. Ez nem az a klasszikus, hosszú kelesztés, inkább csak annyi idő, hogy életre keljen. Ezután kifliket formázunk belőle, tepsibe tesszük, és még 15 percet hagyjuk őket magukra.
A sütés és a fokhagymás befejezés
A kiflik tetejét sütés előtt felvert tojással kenjük le. Ettől kapják azt a szép, étvágygerjesztő színt, amitől már ránézésre is „pékségesek” lesznek. Előmelegített sütőben aranybarnára sütjük őket.
Amikor forrón kikerülnek a sütőből, jön a lényeg. Reszelt fokhagymát kevés vízzel elkeverünk, és ezzel azonnal lekenjük a kiflik tetejét. A meleg tészta beszívja az ízeket, a fokhagyma nem lesz tolakodó, inkább csak finoman jelen van.
Amikor még melegen elfogy
Ez az a fajta kifli, ami ritkán éri meg a kihűlést. Melegen a legjobb, egy tál leves mellé, vacsorára, vagy csak úgy, magában. Nem akar több lenni annál, ami: egy gyors, házi megoldás, ami meglepően jól működik.
Ha egyszer kipróbálod, jó eséllyel nálad is bekerül a „mentőreceptek” közé, azok közé, amikhez akkor nyúlsz, amikor kevés az idő, de nem akarsz lemondani a friss, házi ízekről.
Ajánló: A dentálhigiénikusok szerint ez az otthoni keverék a legjobb fogkrém helyett
