A sonkafőzés öt aranyszabálya, amit sokan nem ismernek
Gyerekkoromban természetes volt, hogy húsvét előtt a konyhában ott rotyog a sonka. Akkor még nem értettem, miért kell vele ennyit foglalkozni. Felnőttként viszont már látom, hogy ez az a fogás, ahol a türelem tényleg számít.
Éppen ezért sokan csak évente egyszer főznek sonkát, ami óhatatlanul bizonytalanságot hoz magával. Ilyenkor jönnek a kérdések a boltban, a konyhában, majd a fazék fölött állva. Pedig a jó sonka nem titkokon múlik, inkább néhány alapelven, amit érdemes észben tartani.
Nem mindegy, milyen sonka kerül a kosárba
Az egész folyamat a vásárlásnál dől el. A sonka típusa meghatározza azt is, hogyan kell vele bánni otthon. Másképp viselkedik egy kötözött sonka, egy füstölt comb vagy egy parasztsonka, és ezt nem árt figyelembe venni már a pultnál.
A megbízható forrás azért fontos, mert a hús előélete sok mindent eldönt. Egy jól előkészített, megfelelően füstölt sonkával kevesebb a dolgunk, míg egy tömörebb, hagyományos darab több odafigyelést igényel. Ez nem jobb vagy rosszabb kérdése, inkább stílus és szokás dolga.
Mikor kell áztatni, és mikor nem?
Az egyik leggyakoribb félreértés az áztatás körül van. Nem minden sonkának van rá szüksége. A bolti, előhőkezelt sonkák általában azonnal főzhetők, míg a keményebb, parasztsonkák esetében jól jön néhány óra vízben pihenés.
Az áztatás célja nem a hús felvizezése, hanem a túlzott sósság enyhítése és az állag fellazítása. Ha a sonka már tapintásra is puhább, nem kell túlgondolni. Ha viszont tömör és száraz érzetű, egy éjszakát is megérdemel a hideg vízben.
A cikk folytatódik, lapozz a hirdetés alatt!
