Fehér vagy vörös, tényleg számít
A két legismertebb változat a fehér és a vörös quinoa, és a különbség nem csak annyi, hogy más a színük. A fehér általában enyhébb ízű és puhábbra fő, ezért sokan ezzel kezdik. Köretként, levesbe vagy krémesebb állagú salátákba is jól illik, és akkor is működik, ha valaki nem szereti a túl karakteres ízeket.
A vörös quinoa ezzel szemben kicsit határozottabb, roppanósabb maradhat, és sokan azért választják, mert a tapasztalatok szerint magasabb lehet benne bizonyos ásványi anyagok és antioxidánsok aránya, például vasból és magnéziumból is többet társítanak hozzá. Ezért gyakran mondják rá, hogy táplálkozási szempontból erősebb, bár a mindennapi különbség sokszor inkább az ízben és az állagban jön ki.
A legegyszerűbb, ha valaki nem akar nagy döntést hozni, az az, hogy váltogatja a kettőt. Van, hogy egy salátához a vörös áll jobban, míg egy szaftos ragus étel mellé a fehér passzol.
A quinoa akkor jó, ha jó az állaga
A quinoát sokan azért szeretik meg későn, mert az első próbálkozás kesernyésre vagy ragacsosra sikerül. Itt általában nem a termékkel van gond, hanem a rutin hiányzik. A magok felületén természetesen előforduló anyagok miatt érdemes főzés előtt alaposan átöblíteni, mert ez sokat javít az ízén.
A főzésnél az arányok számítanak. A legtöbb konyhában a két rész víz egy rész quinoa működik jól. Ha felforrt a víz, jöhet bele az átöblített quinoa, majd érdemes visszavenni a lángot, lefedni, és nagyjából negyed óra alatt megfőzni. Utána a pihentetés segít abban, hogy a szemek szebben szétváljanak, a végén pedig egy villával érdemes fellazítani, mint a kuszkuszt.
Ha valaki egyszer eltalálja a saját ízléséhez legjobb állagot, onnantól már nem lesz belőle kérdés, mert ugyanazt a ritmust lehet követni minden alkalommal.
