Gyerekkoromban a palócleves rendszeresen ott gőzölgött az asztalon. Nem volt nagy felhajtás körülötte, mégis mindig elfogyott az utolsó cseppig. Felnőttként jöttem rá, mennyire jól el van találva ez az étel, és hogy nekem is gyakrabban kéne elkészíteni.
Nem egy bonyolult leves, inkább olyan, amit az ember ösztönösen főz. Van benne hús, zöldség, tejföl, egy kis paprika, és az az ízvilág, amit sokan gyerekkorukból ismernek. Pont ezért működik jól családi ebédeknél, de egy hűvösebb hétköznapon is.
Hozzávalók
- 60 dkg sertéscomb
- 1 fej vöröshagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- 40 dkg zöldbab
- 2 db burgonya
- 2 db sárgarépa
- 1 csokor petrezselyem
- 3 evőkanál olaj
- 1 teáskanál pirospaprika
- só és bors ízlés szerint
- 1 mokkáskanál őrölt kömény
- 1 db babérlevél
- 2 dl tejföl
- 1 evőkanál liszt
Az alapok előkészítése
A palóclevesnél sokat számít, hogy minden alapanyag rendben legyen, mire a fazékhoz érünk. A sertéshúst érdemes alaposan megmosni, szárazra törölni, majd egyenletes kockákra vágni, hogy főzés közben egyformán puhuljon meg.
A zöldségek előkészítése sem sietős munka. A vöröshagyma és a fokhagyma aprításánál már érezni lehet, hogy jó irányba haladunk, a zöldbab darabolása, a burgonya és a sárgarépa felkockázása pedig megadja azt a ritmust, amitől a főzés nem teher, hanem kikapcsolódás.
A cikk folytatódik, lapozz a hirdetés alatt!
A leves alapjának felépítése
Egy nagyobb fazékban az olaj felmelegítése után először a vöröshagyma kerül sorra. Nem kell kapkodni, elég, ha üvegesre párolódik, így szép alapot ad majd a levesnek. Ezután jöhet a hús, amit rövid ideig érdemes pirítani, amíg ki nem fehéredik.
Amikor a hús már megkapta az első hőt, le lehet húzni a fazekat a tűzről, és ekkor kerül bele a pirospaprika. A fokhagyma, a só, a bors, az őrölt kömény és a babérlevél már együtt dolgoznak, mielőtt az egészet felöntjük vízzel. Fedő alatt, nyugodt tűzön érdemes főzni, amíg a hús félpuhára nem készül.
Zöldségek és sűrítés, a leves lelke
A félpuhára főtt húshoz kerülnek a zöldségek. A burgonya, a zöldbab és a sárgarépa együtt adják meg azt az állagot, amitől a palócleves igazán tartalmas lesz. Nem kell túlfőzni őket, épp csak annyira puhuljanak meg, hogy egyben maradjanak.
A tejfölös habarás ennél a levesnél elengedhetetlen. A tejfölt és a lisztet simára kell keverni, majd egy kevés forró levessel hőkiegyenlítést végezni. Így kerül vissza a fazékba, ahol pár perc alatt besűríti a levest, anélkül hogy elnehezítené.
Az utolsó simítás és a tálalás
Amikor a leves elkészült, már nincs más hátra, mint a frissen aprított petrezselyem. Ettől nemcsak szebb lesz, hanem frissebb ízt is kap. Forrón érdemes tálalni, friss kenyérrel, ahogy sok helyen ma is szokás.
A palócleves nem akar több lenni annál, ami. Egy megbízható, jóleső étel, ami összegyűjti az asztal köré az embereket. És sokszor éppen ez az, amire a legnagyobb szükség van egy sűrű nap végén.