Ma az Antarktisz a Föld leghidegebb és legbarátságtalanabb kontinense, ahol vastag jégtakaró borít szinte mindent. De vajon mindig ilyen volt? A tudósok friss, rekordmélységű fúrásokkal olyan ősi üledékeket és nyomokat találtak, amelyek meglepő képet festenek a kontinens múltjáról. A kutatások szerint az Antarktisz egykor egészen más világ lehetett – zöldebb, melegebb és élettel telibb. Mutatjuk, milyen titkokat tárnak fel a legújabb tudományos felfedezések.
Egy rekordmélységű fúrásból származó minta segített egy nemzetközi kutatócsoportnak feltárni, hogy mégis milyen lehetett az Antarktisz éghajlata körülbelül 23 millió évvel ezelőtt. Az így kapott adatok ráadásul nemcsak a múltat mutatják meg, hanem segíthetnek abban is, hogy jobban megértsük bolygónk jövőbeli alakulását.
A kutatók a Nyugat Antarktiszi jégtakaró peremén, a Crary Ice Rise nevű területen dolgoztak egy nemzetközi kutatási projekt keretében. Több mint fél kilométer mélyen fúrtak a jégbe, és végül egy 228 méter hosszú üledékmintát sikerült kiemelniük. Ez a minta a Föld éghajlati változásainak nyomait őrzi az elmúlt 23 millió évből.
A fontos geológiai adatok megszerzéséhez a kutatóknak rendkívül nehéz körülmények között kellett dolgozniuk. A legközelebbi kutatóállomás mintegy 700 kilométerre volt. Először forró vízzel fúrtak lyukat a jégen keresztül, majd egy több mint egy kilométer hosszú csőrendszert engedtek le, hogy elérjék a jég alatt található üledékeket.
A kemény munka azonban meghozta az eredményét. A kutatók különféle bizonyítékokat találtak a múltbeli éghajlat változásaira. A minták között kagylótöredékek, mikroszkopikus tengeri élőlények fosszíliái, finom tengeri iszap és nagyobb köveket tartalmazó kavicsos üledékek is voltak.
Molly Patterson geológus, az amerikai Binghamton Egyetem kutatója szerint egyes leletek tipikus jég alatti üledékek voltak, de olyan anyagokat is találtak, amelyek inkább a nyílt tengerre vagy a szabadon úszó jégtáblák környezetére jellemzők.
A minták segíthetnek meghatározni azt is, hogy a múltban mikor húzódott vissza a jég, és milyen lehetett a tengervíz hőmérséklete. A leletek alapján a kutatók úgy vélik, hogy ezen a területen egy időben nyílt óceán lehetett. Ez azt jelentheti, hogy a Nyugat Antarktiszi jégtakaró akkoriban részben vagy akár teljesen össze is omolhatott.
Mit árul el mindez a jövőről?
Az antarktiszi üledékminta elemzése a jövő szempontjából is fontos lehet. A kutatók szerint segíthet megérteni, hogyan reagálhat a jégtakaró a globális hőmérséklet emelkedésére.
Tina van de Flierdt geokémikus, a londoni Imperial College kutatója elmondta, hogy az üledékmag segítségével jobban megérthető, miként viselkedik a jégtakaró, amikor a bolygó felmelegszik.
Huw Horgan gleccserkutató a Wellingtoni Victoria Egyetemről hozzátette, hogy a mintában olyan időszak üledékei találhatók, amikor a globális átlaghőmérséklet jelentősen magasabb volt a mainál, több mint két Celsius fokkal a iparosodás előtti szinthez képest. Ez a hőmérsékletkülönbség az a határérték, amelyet a tudósok gyakran kritikusnak tartanak a gleccserek olvadása és a tengerszint emelkedése szempontjából.
A jelenlegi becslések szerint a Nyugat Antarktiszi jégtakaró annyi fagyott vizet tartalmaz, hogy teljes olvadása akár négy öt méterrel is megemelheti a világtengerek szintjét. A műholdas mérések pedig azt mutatják, hogy ez a hatalmas jégtömeg egyre gyorsabban veszít a tömegéből.
Mit rejt még az antarktiszi jég?
Az Antarktisz jégrétegei rengeteg információt őriznek a Föld múltjáról. Nyugat Antarktisz területén például több ezer éves tengervizet találtak a jég alatt. Brit kutatók a gleccserek belsejét vizsgálva pontosították, mikor olvadt vissza a Nyugat Antarktiszi jégtakaró a legutóbbi jégkorszak végén a mai méretére.
Egy új zélandi kutatócsoport pedig egy hatalmas jégself alatt egy különleges ökoszisztémát fedezett fel, amely apró rákhoz hasonló élőlényekkel volt tele.
Mi az a Nyugat Antarktiszi jégtakaró?
A Nyugat Antarktiszi jégtakaró az Antarktisz egyik hatalmas jégtömege, amely a kontinens nyugati részét borítja. Térfogata körülbelül 2,2 millió köbkilométer.
A kutatók tengeri jégtakarónak nevezik, mert az alapja mélyen a tengerszint alatt helyezkedik el, a szélei pedig hatalmas lebegő jégselfekbe nyúlnak. Határait a Ross jégself, a Filchner Ronne jégself és az Amundsen tengerbe lefolyó gleccserek alkotják. A szárazföld felől a Transzantarktiszi hegység választja el a Kelet Antarktiszi jégtakarótól.