A nagymamák trükkje, amitől a fánk tényleg szalagos lesz
A szalagos fánk ritkán marad meg másnapra. Nem azért, mert nem bírná ki, hanem mert mindig akad valaki, aki még este visszamegy a konyhába egy utolsó darabért. Ez mindig így van nálunk.
Ez az a sütemény, amelynél mindig akad egy kéz, ami belenyúl a porcukros tálba, és egy hang, ami megjegyzi, hogy régen valahogy még puhább volt. A recept sokszor ugyanaz marad, legfeljebb a fotó frissül. És talán ez benne a legszebb.
A fánk nem akar újat mondani. Csak hozza azt az ízt, amit farsangkor várunk tőle.
Hozzávalók
- hatvan dekagramm finomliszt
- három dekagramm élesztő
- három és fél deciliter langyos tej
- négy evőkanál cukor
- négy tojás sárgája
- fél deciliter rum
- egy csipet só
- egy citrom reszelt héja vagy szárított citromhéj
- nyolc dekagramm olvasztott vaj
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
Elkészítés
A kelt tészta türelmet kér
Az élesztőt langyos, enyhén cukros tejben futtatjuk fel. Ez az a pont, amikor pár percre megáll a konyha, és csak figyeljük, hogyan kel életre a keverék. A lisztet átszitáljuk, elkeverjük benne a sót, a maradék cukrot és a citromhéjat, majd hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt és a tojássárgákat.
A dagasztás elején még kissé ragacsos a tészta, de ez nem hiba. A tej mennyisége attól függ, mennyire szomjas a liszt, ezért érdemes fokozatosan dolgozni vele. A rum ilyenkor kerül bele, nem az íze miatt, hanem azért, mert segít, hogy a fánk könnyű maradjon.
A vaj csak a végén érkezik
Amikor a dagasztás már a vége felé jár, kis adagokban hozzáadjuk az olvasztott, de nem forró vajat. Ettől válik igazán selymessé a tészta. Tovább dolgozzuk, amíg lágy, hólyagos állagot nem kapunk, ami elválik az edény falától, de még mindig élő, rugalmas marad.
A kész tésztát enyhén olajozott tálba tesszük, letakarjuk, és meleg helyen a duplájára kelesztjük. Ez az a fél óra, amikor nem érdemes siettetni semmit, mert a fánk itt dől el.
A szaggatás nem precíziós munka
A megkelt tésztát lisztezett felületre borítjuk, és kézzel, körülbelül másfél ujjnyi vastagra lapogatjuk. Nem kell méricskélni, ez nem az a műfaj. Fánkszaggatóval vagy egy egyszerű pohárral kiszaggatjuk, majd letakarva újabb fél órát pihentetjük.
Ez a második kelesztés adja meg azt a könnyedséget, amitől a fánk nem lesz tömör. Itt már látszik, hogy melyik darab lesz igazán szép, de a kevésbé szabályosak is eltűnnek majd a tálról.
Az olaj és az időzítés szerepe
Az olajat jól felmelegítjük, de nem forrósítjuk túl. Körülbelül három centiméter magasan álljon az edényben. A fánkok felső fele kerül először alulra, fedő alatt sütjük nagyjából másfél percig. Ettől alakul ki a jellegzetes világos szalag.
Ezután megfordítjuk őket, és fedő nélkül sütjük tovább hasonló ideig. A kész fánkok könnyűek, aranyszínűek, belül puhák. Ebből a mennyiségből általában huszonkét darab készül, de ez mindig kicsit a szaggatás kedvétől függ.
Ajánló: Kilószámra esszük, mégis ez az egyik legszennyezettebb gyümölcs a boltokban
