A házi rétes, ami sosem szakad el: ha így csinálod, a rétesed mindig vékony és rugalmas lesz
Gyerekkoromban mindig lenyűgözött, amikor a nagymamám a konyhaasztalt teljesen beterítő, hajszálvékony rétestésztát húzott. Azt hittem, ez valami varázslat, amit csak a régi idők asszonyai tudnak, aztán amikor én is nekiláttam, rájöttem, hogy a rétesnek egyszerűen lelke van. Ha türelmes vagy, figyelsz a tésztára, és betartod a régi praktikákat, ugyanaz a csoda történik meg a te konyhádban is: egy tészta, amely nem szakad, nem törik, és olyan vékony, hogy szinte átlátszik rajta a terítő mintája.
A tészta állaga és az első titok
A jól kigyúrt rétestészta azonnal elárulja magát: teljesen sima, rugalmas, nem szakad, szépen elválik a deszkától, és apró hólyagokat vet. Amikor először sikerült ilyet készítenem, tudtam, hogy a rétes már a gyúrásnál eldől, és ha eddig jól dolgoztam, a többi lépés is könnyebbé válik.
A cikk folytatásáért kattints a tovább gombra a reklám alatt!
A pihentetés régi és mai módszere
Régen a friss tésztacipókat zsírral kenték meg, majd meleg lábasokkal takarták le, hogy a hő segítsen a tésztának lazulni. A mai konyhákban elég egy egyszerű konyharuha is, hiszen a meleg környezet így is megvan. A titok csupán annyi, hogy a tészta addig pihenjen, amíg nyomásra ruganyosan visszaugrik, vagyis nem marad meg benne az ujjad nyoma.
A töltelék előkészítésének rejtett lépése
A tökös-mákos tölteléknek is megvan a maga fortélya. A tököt érdemes már két órával felhasználás előtt besózni, majd ritka szövésű vászonzacskóba tenni, hogy egy tál fölött – akár egy nehéz vágódeszka alatt – alaposan kicsepegjen. Így a töltelék nem áztatja el a tésztát, és a rétes belseje gyönyörűen szaftos, mégsem folyós lesz.
A cikk folytatásáért kattints a tovább gombra a reklám alatt!
A húzás művészete
A rétestészta húzása az egyik legszebb konyhai mozdulat, de türelmet igényel. Mindig lisztes kézzel és az ujjaiddal alányúlva kell finoman húzni, és közben lassan körbejárni az asztalt. Addig kell dolgozni rajta, amíg szinte teljesen befedi az asztallapot. A lelógó széleket bátran le lehet tépni vagy vágni, és akár foltoknak is használhatók a kisebb szakadások korrigálására.
A tészta száradásának veszélye
A kinyújtott réteslapot soha nem szabad teljesen megszáradni hagyni, mert a feltekerésnél könnyen eltörik. Amikor már elég vékony, de még nem kezd repedezni, akkor jön el a töltés és a tekerés ideje.
A feltekerés és a formázás apró trükkje
Amikor a rudakat felcsavarod, érdemes a tepsi hosszához igazítani őket. A végeket mindig vissza kell hajtani és összenyomni, mert így a töltelék nem szökik meg sütés közben. A tepsiben pedig hagyni kell elegendő helyet a rudak között, hogy szépen átsüljenek minden oldalon.
A sütés hőfoka és ritmusa
A rétes mindig forró sütőben kezdi a sülést. A hirtelen hő segít abban, hogy a tészta megemelkedjen és ropogós réteg keletkezzen rajta. Ha a töltelék vastagabb, a sütés második felében érdemes a hőfokot mérsékelni, így minden át tud sülni anélkül, hogy a külseje megégne.
Ez is érdekelhet:
Ez a somlói galuska torta jobb, mint az eredeti! Minden falat maga a mennyország