Ezt a levestölteléket a nagyi jobban tudta bárkinél
A levestölteléket ma már ritkábban készítik, de sok családban az ünnepi húsleves elengedhetetlen része volt. Májjal, gombával és petrezselyemmel készül, tartalmas és jól szeletelhető. Mi kifejezetten szerettük, ha volt a leves mellé.
Aki találkozott már vele gyerekkorában, általában nem felejti el. A máj, a gomba, a petrezselyem és az áztatott kenyér együtt egészen sajátos ízt ad, amit nehéz bármi mással összekeverni. Egyszerre egyszerű és tartalmas, és talán éppen ezért maradt meg ennyi családi receptfüzetben.
Egy régi levesbetét, ami önmagában is megállja a helyét
A levestöltelék nem csupán kiegészítője a húslevesnek. Sok helyen legalább akkora figyelmet kapott, mint maga a lé vagy a leveshús. Ennek az az oka, hogy nem könnyű, lebegő betétről van szó, hanem egy sűrűbb, szeletelhető fogásról, ami külön is jól működik a tányéron.
A régi házi konyhában az ilyen recepteknek külön értéke volt. Olyan alapanyagokból készültek, amelyek általában rendelkezésre álltak, mégis ünnepibbé tették az ebédet. A csirkemáj és a gomba együtt erőteljesebb, gazdagabb ízt ad, a kenyér és a tojás pedig összefogja az egészet.
Hozzávalók
• kenyér vagy zsemle
• 3 db csirkemáj
• 20 dkg gomba
• 1 fej vöröshagyma
• 1 csokor zöldpetrezselyem
• 4 db tojás
• ételízesítő
• szükség esetén zsemlemorzsa
• ízlés szerint só
Attól lesz jó, hogy nem marad benne felesleges nedvesség
A levestölteléknél sok múlik az állagon. A kenyér vagy zsemle csak akkor működik jól benne, ha alaposan ki van csavarva, különben a massza túl lágy marad. Ugyanez igaz a hagymás, májas, gombás alapra is. Akkor jó, ha a nedvesség nagy része már elfőtt belőle, és inkább sűrű, jól keverhető töltelékalapot kapunk.
Ez azért fontos, mert a végeredménynek formázhatónak kell lennie. Nem száraznak, nem keménynek, hanem olyan sűrűnek, amelyből szépen kialakul egy cipóforma, és főzés után szeletelhető marad.
Elkészítés
A vöröshagymát finomra vágjuk, majd kevés olajon üvegesre dinszteljük. Hozzáadjuk az apróra vágott csirkemájat, a felaprított gombát és a petrezselymet, majd ételízesítővel megszórva addig pirítjuk, amíg a keverék szinte teljesen el nem fővi a levét. Ez adja a töltelék ízes alapját.
Közben a kenyeret vagy zsemlét vízbe áztatjuk, majd nagyon alaposan kicsavarjuk és elmorzsoljuk. Ehhez adjuk a tojásokat, majd a kihűlt vagy langyosra hűlt májas, gombás keveréket, és az egészet összedolgozzuk. Ha a massza túl lágy lenne, kevés zsemlemorzsa segíthet rajta. A sózást a végén érdemes beállítani.
A kész masszát hőálló zsákba tesszük, vagy fóliába csomagoljuk, és cipóformára alakítjuk. Ezután a húslevesbe helyezzük, és lassú forrás mellett megfőzzük. A cél itt nem az erős bugyogás, hanem a nyugodt, egyenletes főzés, hogy a töltelék szépen egyben maradjon.
Ha elkészült, kivesszük, hagyjuk kihűlni, majd szeletekre vágjuk. A húsleveshez tálalva a leveshúsok, a zöldségek és a tészta mellett különösen jól érvényesül.
Ünnepi fogás, ami hétköznap is jól esik
A levestöltelék sokaknál az ünnepi asztal része volt, de valójában nincs benne semmi, ami miatt csak különleges alkalmakkor lenne helye. Tartalmas, jól előkészíthető, és a leves mellé valami egészen más textúrát ad, mint a megszokott betétek.
Talán éppen ezért szerethető ennyire. Nem harsány recept, nem akar feltűnő lenni, csak csendesen teszi a dolgát. A tányéron mégis azonnal feltűnik, és általában az első falat után mindenki érti, miért maradt meg ennyi családban.
Van valami különösen jó abban, amikor egy ilyen régi fogás újra előkerül. Nemcsak az íze miatt, hanem azért is, mert ilyenkor a leves egyszer csak több lesz, mint egy leves. Egy kicsit lassabb, egy kicsit ünnepibb, és egészen biztosan emlékezetesebb.
Ajánló: A számmisztika szerint ezekben a házszámokban élnek a legszerencsésebb emberek