Így készül a frankfurti leves, amit mindenki megdicsér
Nálunk a frankfurti leves mindig egy biztos választás volt, ha nem akartunk sokat gondolkodni, mit főzzünk. Tudtuk, hogy működni fog, és szinte mindenki szívesen eszik belőle. Van egy receptünk, ami mindig beválik.
Az ilyen receptek gyakran nem szakácskönyvből származnak, hanem kézről kézre járnak. Egy papírfecnin, egy régi füzetben, vagy csak szóban adódnak tovább. Ettől lesznek igazán személyesek, és ettől maradnak meg hosszú időn át.
Egy leves, ami nem megy ki a divatból
A frankfurti leves alapjai jól ismertek. Kelkáposzta, burgonya, virsli és egy selymes habarás. Nem különleges hozzávalók, inkább a jól eltalált arányok számítanak.
Sokan saját ízlésük szerint alakítják. Van, aki több káposztával készíti, más inkább krémesebbre hagyja. Nyáron gyakran könnyedebb változat kerül az asztalra, télen viszont jól esik a sűrűbb, laktatóbb verzió.
Hozzávalók
- 1 nagyobb fej kelkáposzta
- 3 gerezd fokhagyma
- 4–5 darab burgonya
- 6–7 darab virsli
- kevés olaj
- só
- bors
- majoranna
- kevés pirospaprika
- kevés ételízesítő
- 1,5 evőkanál liszt
- 250 milliliter tejföl
Elkészítés
Az alapot egy kevés olajon megdinsztelt apróra vágott hagyma adja. Amikor már üveges, a lábost félrehúzzuk, megszórjuk pirospaprikával, majd felöntjük vízzel. Ezzel indul el a leves, amelyhez hamarosan hozzákerülnek a zöldségek is.
A felkockázott burgonyát és a csíkokra vágott kelkáposztát a léhez adjuk, majd jöhet a zúzott fokhagyma és a fűszerek. Lassabb tűzön főzzük, amíg a zöldségek megpuhulnak, és az ízek elkezdenek összeérni.
Amikor ez megtörténik, a karikára vágott virsli is belekerül. Rövid főzés után elkészítjük a habarást a tejföl és a liszt keverékével. Egy kevés forró levessel fellazítjuk, majd visszaöntjük az edénybe, és még néhány percig együtt főzzük.
A végeredmény egy selymes, enyhén fűszeres leves, amely egyszerre könnyű és laktató. Friss kenyérrel tálalva az igazi.
Az otthon íze egy tányérban
Az ilyen ételek nem a különlegességükkel tűnnek ki, hanem azzal, hogy mindig jól esnek. Ismerős ízek, egyszerű elkészítés, mégis van bennük valami, ami miatt sokan ragaszkodnak hozzájuk.
Egy tányér ebből a levesből gyakran többet jelent egy gyors ebédnél. Inkább egy kis visszatérés ahhoz, amit otthonosnak érzünk.