Régi recept, amit ma is ugyanúgy szeretünk: szalalkális diós sütemény
A szalalkális süti az a desszert, amit nem sietve készít az ember. Ez nálunk az a fajta édesség, amit előző este csinálunk meg, konyharuhával letakarva pihen a pulton, és másnap, szeleteléskor mutatja meg az igazi arcát. Puha lapok, krémes töltelék, dió a tetején.
Hozzávalók a tésztához
- 50 dkg liszt
- 1 tojás
- 25 dkg kristálycukor
- 1 mokkáskanál só
- 1 kis csomag szalalkáli
- 5 evőkanál olvasztott zsír
- 1,5 dl tej
Hozzávalók a krémhez
- 6 dl tej
- 4 evőkanál liszt
- 1 margarin
- 25 dkg porcukor
- 3 evőkanál kakaó
- 1 csomag vaníliás cukor
- 5 dkg darált dió
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
A tészta akkor jó, ha nem sietünk vele
A szalalkálit először langyos tejben elkeverjük, majd hozzáadjuk a többi alapanyaghoz. Az egészből egynemű, jól gyúrható tésztát dolgozunk ki. Nem ragad, nem túl kemény, inkább rugalmas. Amikor összeállt, három egyforma részre osztjuk, és hagyjuk pár percet pihenni, amíg a sütő bemelegszik.
A sütőt 180 fokra állítjuk. A tésztadarabokat egyenként vékonyra nyújtjuk, majd a tepsi hátulján sütjük meg. Ez elsőre furcsán hangzik, de pont ettől maradnak szép egyenesek a lapok. Világosra sütjük őket, nagyjából 12–14 perc alatt, és érdemes tűpróbával is ránézni, mert a cél nem a barnulás, hanem az átsülés.
A krémnél az állag számít
Amíg a lapok hűlnek, elkészül a krém. A tej egy kisebb részét simára keverjük a liszttel, a többi tejet felforraljuk. Amikor forr, hozzáöntjük a lisztes keveréket, és folyamatos keverés mellett sűrűre főzzük. Ezután félretesszük hűlni, nem kell teljesen hidegnek lennie, de ne legyen forró.
Közben a margarint habosra keverjük a porcukorral, a vaníliás cukorral és a kakaóval. Amikor a főzött krém már langyos, hozzáadjuk a vajas alaphoz, és simára dolgozzuk. Végül belekeverjük a darált dió nagy részét, egy keveset félretéve a tetejére.
Összeállítás és a várakozás része
Az első lapot megkenjük a krémmel, ráhelyezzük a másodikat, újra krém, majd jön a harmadik lap. A tetejére is jut krém, amit megszórunk a félretett darált dióval. Itt még nem látványos, és nem is kell annak lennie.
Ez az a süti, amit nem érdemes aznap felszeletelni. Pihennie kell, hogy a lapok magukba szívják a krémet, és másnapra igazán puhák legyenek. Akkor vágódik szépen, akkor áll össze ízben és állagban is.
A szalalkális diós süti nem akar újat mutatni, és talán pont ezért jó. Ismerős, megnyugtató, és van benne idő. Az a fajta desszert, ami nem sürget, inkább kivárja, hogy odafigyelj rá. És amikor másnap előveszed a kést, pontosan tudod, miért volt érdemes.
Ajánló: Kilószámra esszük, mégis ez az egyik legszennyezettebb gyümölcs a boltokban
