Ne dobd ki a maradék krumplit! Ez a bokolyi recept pillanatok alatt elkészül
Emlékszem, gyerekkoromban, amikor a nagymamám a sparhelt mellett állt, és a frissen sült bokolyik illata betöltötte az egész házat. Nem kellett drága hozzávaló, sem különleges fűszer: csak egy kis maradék burgonya, egy adag liszt, és az a fajta szeretet, amit csak a házi konyha ismer.
Ma is szívesen készítem, főleg, ha marad egy kis krumplipüré az előző napról. A bokolyi a maradékmentés mestere.
Hozzávalók:
- 400 g burgonyapüré vagy tört burgonya
- 500 g liszt
- fél csomag sütőpor
- 2 evőkanál házi zsír
- só ízlés szerint
- zsiradék a sütéshez (sertészsír, libazsír vagy kolbászzsír – ami épp van otthon)
A cikk folytatásáért, a reklám alatt kattints a tovább gombra!
Elkészítés:
Ha frissen készített burgonyát használok, először mindig hagyom, hogy teljesen kihűljön – így sokkal jobban dolgozható. A kihűlt pürét egy nagy tálban összekeverem a liszttel, a sütőporral, a házi zsírral és egy kevés sóval. A cél, hogy egy lágy, de jól formázható tésztát kapjak, ami nem ragad a kezemhez, de nem is lesz kemény. Ha kell, apránként lisztet adok hozzá, amíg el nem érem az ideális állagot.
Ezután a tésztát enyhén lisztezett deszkán kinyújtom, körülbelül másfél centiméter vastagra. A formázás a legszórakoztatóbb része – hol pohárral szaggatom ki a kerek pogácsákat, hol csak késsel vágom kockákra, mert a bokolyi bája pont az egyszerűségében rejlik.
Egy serpenyőben felforrósítom a zsiradékot, és a tésztadarabokat aranybarnára sütöm mindkét oldalukon. Amikor a serpenyőből kikerülnek, a konyhát bejárja az a jellegzetes, meleg, ropogós illat, amitől mindig gyerekkorom jut eszembe.
Frissen a legfinomabb, ropogós héjjal és puha belsővel. Édesen lekvárral vagy porcukorral tálalom, sósan pedig tejföllel, reszelt sajttal vagy fokhagymás kencével – bármelyik formájában igazi komfortétel, ami egyetlen falattal elvarázsol.
Ez is érdekelhet:
Ezt ki kell próbálnod: liszt nélküli palacsinta, ami után mindenki receptet kér majd
Így készül a falusias sütőtökpüré, ami az egyik kedvencem, amit a nagymamámtól tanultam