Gondoltál már arra, hogy az, milyen filmeket és műsorokat nézel szabadidődben, sokat elárulhat a gondolkodásmódodról? A kutatások szerint a magas IQ-val rendelkező emberek gyakran bizonyos típusú tartalmakat részesítenek előnyben: olyan filmeket, sorozatokat és műsorokat, amelyek gondolkodásra késztetnek, komplex történeteket mesélnek el, vagy új nézőpontokat mutatnak. Megmutatjuk, milyen műfajok és programok jellemzőek rájuk – és azt is, hogy ezek alapján vajon te is közéjük tartozol-e.
Azt mondják, hogy az ember intelligenciáját abból is fel lehet mérni, hogy éppen mit olvas. Csakhogy, ma már nem csak a könyvespolcunk portékája árulkodik rólunk. Az is sokat elmond, mit nézünk esténként a képernyőn. Az az agy, amely szeret dolgozni, egészen más filmeket választ, mint az, amely mindenáron csak kikapcsolódni akar.
Vannak filmek, amelyeknél tényleg figyelni kell, különben az ember elveszíti a fonalat. Ezeknek is megvan a maga közönsége, és van bennük valami közös: nem igénylik, hogy mindent a szájukba rágjanak.
Egy kis kellemetlen igazság a filmiparról
Hollywood a legtöbb filmet úgy készíti, hogy a lehető legtöbb ember a lehető leggyorsabban megértse. Ezért gyakran látjuk azt, hogy a szereplő hangosan kimondja azt, amit amúgy is látunk, a gonosz részletesen elmagyarázza a tervét a főhősnek, a végén pedig nem marad kérdőjel.
De létezik egy másik filmes világ is. Olyan alkotásokkal, ahol a rendező bízik a nézőben. Ahol a zárójelenet nem megoldást ad, hanem kérdést. Ahol az első megnézés után az ember visszateker az elejére, mert most már tudja, mire kell figyelnie.
Különböző egyetemi felmérésekben és az átlag feletti IQ val rendelkező nézők filmes szokásait vizsgáló listákon négy film tér vissza újra és újra. Vajon ismered őket?
A film, amit Brad Pitt visszautasított
Christopher Nolan már 2001 ben előállt az Eredet ötletével. De tudta, hogy egy álomrablásról szóló filmre senki nem ad pénzt, amíg nincs mögötte egy nagy siker. Így előbb leforgatta a Batman filmeket. Csak utána jött el az idő erre a projektre.
A 2010 ben bemutatott film után sok néző még a stáblista alatt is csendben ült, próbálta összerakni, mit is látott. Leonardo DiCaprio egy tolvajt alakít, aki az alvó emberek tudatából lop. Ráadásul az idő az álmokban egészen másként telik, mint a valóságban.
Magyarországon 320 ezer néző látta moziban, világszerte több mint 825 millió dollárt hozott, és négy Oscar díjat nyert. Cobb szerepét Nolan először Brad Pittnek és Will Smithnek ajánlotta fel, de mindketten visszautasították. DiCaprio viszont igent mondott, és pályafutása egyik legjobbra értékelt alakítását nyújtotta, még ha Oscar díjat ezért a filmért nem is kapott.
DiCaprio és Scorsese egy szigeten, ahol semmi sem az, aminek látszik
Martin Scorsese és DiCaprio negyedik közös filmje, a Viharsziget egészen más fogadtatásban részesült, mint az előző három. A nézőket megosztotta: voltak, akik mesterműnek tartják, mások szerint Scorsese túl messzire ment. Egyvalami azonban közös: aki látta, nem felejtette el.
DiCaprio egy szövetségi marsallt, Teddy Danielst alakítja, aki egy elmegyógyintézetnek otthont adó szigetre érkezik, hogy kivizsgálja egy páciens rejtélyes eltűnését. Teddy olyan dolgokat lát, amelyeket mások nem. Vagy éppen nem lát olyasmit, ami végig ott van előtte.
A történetet az ő szemszögéből követjük, és hiszünk neki. Ez a csapda. A végén derül ki, mi volt valóság és mi nem, és sokan ilyenkor azonnal újraindítják a filmet. Most már tudják, mire kell figyelni, és mi volt puszta elterelés.
Fizika, érzelmek és három gyorsan elszálló óra
2014 ben Nolan visszatért egy újabb vitákat kiváltó filmmel. A Csillagok között igazi hollywoodi látványfilm, de komoly tudományos háttérrel. A rendező felkérte Kip Thorne elméleti fizikust tudományos tanácsadónak, és valóban komolyan vette a számításait. Thorne 2017 ben Nobel díjat kapott a gravitációs hullámok kutatásáért, és közreműködésével készült el a fekete lyuk és a féreglyuk vizuálisan és tudományosan is hiteles modellje.
A filmben látható űrbéli jelenetek tudományosan is védhetők, ami Hollywoodban egyáltalán nem magától értetődő. Matthew McConaughey egy pilótát alakít, aki egy féreglyukon keresztül indul útnak, hogy megmentse az emberiséget. A történet az relativitáselméletre épít: az idő a világegyetem különböző pontjain másként telik, és a szereplők úgy térnek vissza a Földre, hogy évtizedekkel idősebbek, mint amennyinek „lenniük kellene”.
Ezek a filmek nem csak szórakoztatnak. Dolgoztatják az agyat, kérdéseket hagynak bennünk, és még napokkal később is visszaköszönnek a gondolatainkban. Talán épp ezért választják őket azok, akik nem csak kikapcsolódni, hanem gondolkodni is szeretnének a képernyő előtt.