KRESZ kérdés, amin még a rutinos sofőrök is elcsúsznak: ki kanyarodhat utoljára ebben a kereszteződésben?
Bevallom, én is azok közé tartozom, akik ránéznek egy ilyen ábrára, és már indulnának tovább fejben. Hiszen naponta vezetünk, ezerszer láttunk hasonló helyzetet, és általában gond nélkül megoldjuk. Aztán egyszer csak szembejön egy kérdés, ami kizökkent: biztos, hogy tényleg úgy van, ahogy emlékszem rá?
Az ilyen kérdések nem azért bosszantóak, mert lehetetlenek, hanem mert rámutatnak valamire: a rutin gyakran rövidít. A vizsgaszituáció viszont nem engedi a rövidítést, ott a szabályok logikáját kell végigvinni, lépésről lépésre.
Miért trükkös ez a feladat első ránézésre is?
A kereszteződésekben az áthaladási sorrend látszólag egyszerű műfaj. Az ember gyorsan megkeresi, van e tábla, van e jelzőlámpa, és ha nincs, akkor jön a jól ismert reflex, a jobbkéz-szabály. Csakhogy a legtöbb hibát éppen az okozza, amikor valaki ennél megáll, és nem ellenőrzi, hogyan hat egymásra a helyzet összes szereplője.
A hétköznapi közlekedésben sokszor működik a „majd elférünk” logika. Ha valaki kanyarodik, egy másik pedig menne egyenesen, gyakran kialakul egy informális, szemkontaktusos vagy mozdulatból értett együttműködés. A tesztfeladat viszont azt kéri számon, hogy szabály szerint, bizonytalanság nélkül állítsd fel a sorrendet, mintha senki nem segítene rá a másiknak.
Mi az alaphelyzet, ha nincsenek táblák?
A feladat leírása szerint a képen nem szerepelnek elsőbbséget szabályozó táblák. Ilyenkor a kiindulópont valóban az, hogy a jobbkéz-szabály érvényes. Ez az a mondat, amire a legtöbben magabiztosan rábólintanak, és valóban, innen kell elindulni.
A lényeg viszont az, hogy a jobbkéz-szabály nem egyetlen mozdulatot jelent, hanem egy viszonyrendszert. Nem azt mondja, hogy „valaki elindul, a többiek pedig majd kitalálják”, hanem azt, hogy minden jármű a jobb oldalról érkezőnek elsőbbséget ad, és ebből kell felépíteni a teljes sorrendet.
A helyes áthaladási sorrend a feladat logikája szerint
A megoldás szerint elsőként az A jelű jármű haladhat, mégpedig a kanyarodási ívével összhangban. Utána következel te, majd végül a B jelű jármű mehet tovább egyenesen. Vagyis a sorrend A, te, B.
Azért érződik sokaknak „életszerűtlennek”, mert a mindennapokban sokan úgy gondolkodnak, hogy amíg A lekanyarodik, addig B akár át is csúszhat, és majd a végén jössz te. Csakhogy a vizsgafeladat nem azt vizsgálja, hogy egy pillanatnyi forgalmi helyzetben ki hogyan enged be udvariasságból valakit, hanem azt, hogy szabály alapján kié az elsőbbség, és ebből milyen sorrend következik.
Amit a valóságban sokan csinálnak, és ami a teszten hibának számít
A közlekedés tele van kimondatlan kompromisszumokkal. Van, amikor valaki ráint a másikra, van, amikor csak „bevállalja”, mert úgy érzi, belefér, és van, amikor a többiek alkalmazkodnak hozzá, hogy ne legyen belőle veszélyes helyzet. Ettől még nem lesz ez szabályos, csak éppen megtörténik.
Pont ezért rafinált az ilyen feladvány. Nem azt kéri, hogy képzeld oda a megszokott gesztusokat, hanem azt, hogy a jelzések és táblák nélküli helyzetben, tisztán a szabályokból vezesd le, ki mikor mehet. És ha valaki a „józan ész” szerinti átslisszanást választja válasznak, a tesztben könnyen mellélő.